A gésák elsõ násza
" Hangod, mi szólt, engem megigézett,
Legyél az életemben a végzet,
Tiéd, tessék: ekubo sütemény,
És szakét igyunk a nász elején.
Táncolok neked, s halld énekemet,
Lelkem adom és szûzen testemet,
Látod fogam feketére festem,
Kimonómat örömmel levetem."
De Sakura másként döntött
Szívében a május, íme,
Virágba borult a világ,
Habos felhõ rózsaszíne,
A kéklõ eget szeli át.
Versenyeztek énekekkel,
Mint a sok fekete rigó,
És geikok lába szökdel,
Táncolni, dalolni mily jó!
Õ azt se, ezt se tette meg,
Neki friss maradt vánkosa,
Messze a halk csendülésben,
Elérte álma mámora......
(geiko: mûvészetasszonya, a gésává válás második lépcsõje)