Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 29 2009 17:30:02
H
Száraz még az ágam, fekete s az égből
Hajnali harmatpermet szüntelenül dől.
Várom múljon a tél s meglátod ezután
Átüti a rügy kemény törzsét a gallynak.
Teljes hír
Az erdő üzente
Száraz még az ágam, fekete s az égből
Hajnali harmatpermet szüntelenül dől.
Várom múljon a tél s meglátod ezután
Átüti a rügy kemény törzsét a gallynak.
Vékonyan. S te megkérdezed, hogy fakadhat
Ily zsenge zöld levél ilyen fekete fán.
Piciny madaram, érezni fogod akkor,
A kérgesen, érdesen elszökött zajtól,
Ahogy a fák közt átrepül csapzott szárnyad,
Miért űzi, hajtja tikkadt nedvem újra
A fényt és szirmot tár virágba borulva
Eléd s kelt benned apró neszként vágyakat.
Hisz törvénye van az életnek, a sorsnak.
A holdtalan éj is megleli a Holdat
És minden mély apály új hullámot dagaszt.
A fának szél kell, szellő a leveleknek,
Annyi hideg kín után mosolyod rám vetheted,
Mert minden múló tél meghozza a tavaszt.