Szarvashalál
Elveszitek a koronám,
Megcsorbítjátok homlokom,
Pedig én hordtam mezőn át,
S vad, erdős tüskebokrokon.
Kihunyt szememmel mondom én,
- Habár a puskacső erős, -
Én növesztettem, csak enyém,
Más nem volt vele viselős.
Ti ékeimmel jegyesek,
Te Nap, te szél, te messzeség,
Ki az ki merné veletek,
Díszíteni rongyos ketrecét.
Egy halott szarvas lelke kér,
Ti emberek, hogy ne legyek
Ruhafogas, se bicskanyél,
Mégis űztök a giccs helyett.