Mikor még szín volt bennem minden érzék,
a kert volt bölcsője óhajomnak,
ösvényeimet virágok kísérték,
bennem más távolságok honoltak.
Ha csillagokra néztem, arany hullt,
holdfényben égett önkivületem még,
varázslatoknak éje sose lanyhult,
liliom-terasz volt minden emlék.
Álomfedte holdszülötte kor hol,
jáspis órák vágtak neki a térnek,
mezítelen tündérlány vágya volt,
s a révedezésé, a köd és a fény egy.
Hang oszlopok és szerelem ívek,
villám boltozatok, illat karzatok,
szívem ki otthont adott szívednek,
parázsló vágy lakott akkor ott.
Megkopott emlékek, ... hulló brokátpor...
Kék, szürkeség bennem csak kavarog,
s engem, akit már száműztek honából,
szirénálmomban tévelygek, csavargok.