Kell, hogy sok zöld sziget legyen,
E hatalmas Inség-tengeren,
Mert nem bírja tovább, nehéz
útját a sok-sok tengerész.
Napra éj és éjre nap,
Hullámtörőn mind áthalad,
A sűrűben hajók nyomán,
A villanó tajték fokán.
Kell, hogy a Lét és Kín vizen,
Kiálló hegyfok is legyen,
Lelkek ringjanak talán,
Hullámok lepte szirtfokán.
Zárt szárnyakkal üljenek ott,
Várva a bárkát, hogy nyugodt,
Védett öbölbe vezessék,
Hol szeretteik is szerény,
Otthonra leljenek, túl a kín,
A bűn és vágy határain.