Halál. E szóban mennyi mélység,
mégis riaszt. Egy elhalót
sóhajtasz s elfed a sötétség.
Nem vagy többé. Ám utóbb!
Utóbb illendően sírba raknak,
étkéül gondos bogaraknak.
S hogy ki ne jöjj egy szép napon,
örökösöd emlékkővel lenyom.
Minden hibádat megbocsátja,
hisz jóság tölti el szívét,
majd elmondatja a gyászmisét,
maga s a templomnak javára.
Ám ezt, - pszt ! - csak súgni merem,
mert mindenki hallja, csak te nem !