Csak könyvespolcon egy keskeny kötet,
Öröm, szenvedés mi volt életem,
Betűkben ölt testet, s örök csendbe vész.
Ha értem nyúl egykor egy kéz,
Zörgő lapjaimról sütni fog a szó. Lesz
Kihez újból szólok, könyvem fölé mered,
Megtudja mit üzen e század. Tartsátok a fény
Felé lapjaim, látjátok majd rejtett vízjelét,
S kit mindez fogvatart, írásaimban életre kelt,
De mint hideg ablakról a lehellet,
Egy napon elsorvad emlékem,
Illanó porok sivatagjába hull életcseppem,
S én nyomtalanul az idők homályába veszek.