Őszben ékesek a csillagok,
Gurul a fényes göncölszekér,
Így hordoz egy-egy új lakót,
S világgá viszi azt akit elér.
Bőröndjeink ím összerakva,
Így jön el göncölünk értünk,
Minden nap a lét haladéka,
Ezen tűnődve nézelődünk.
Várunk. S ha felzördül a kerék,
Rúdja mellett fekete mének,
De lesz még pár percünk, épp elég,
Hogy beteljesüljön az élet.