Alkony kitár minden bimbót,
Csendességben elmerengve,
Mint a rózsák közt a ringó,
Vénusz-lepkék fátyolselyme.
Hallgat a lég, az est terjed,
Távolban az éj neszez már,
Árnyak lassan elpihennek,
Pillák alatt lehunyt szempár.
Álmot ígér minden illat,
Nyílt szirmokból álló kelyhe,
Messzebb lámpás fénye gyullad,
Szikrát hint az égi kelme.
Sötét mélyben ott kerengve,
Szentjánoska nem pihenhet,
S fenn a mennynek szérűskertjén,
Csillag-csibék csipegetnek.
Halad az éj, tárul szirma,
Rejtekébe zárja be most,
Hétlakatú titkos láda,
Ki tudja mily boldogságot.