" mint kőben a megkövesült csigaház"
Írta: reitinger jolan Dátum: Március 10 2010 18:04:57
H
E rideg kő, mi értve lázad,
Az idő vonalát őrzi testén,
Mi ékszerredőin lángot láttat,
Kivetve bolyong Föld égi rendjén.
Teljes hír
E rideg kő, mi értve lázad,
Az idő vonalát őrzi testén,
Mi ékszerredőin lángot láttat,
Kivetve bolyong Föld égi rendjén.
Kezedbe fogva ókor incseleg,
Mámort küld recés erezetével,
Alvó üszökvilág, hol tűz remeg,
Benne keveredik csend a fénnyel.
Pőrén hever kövült lávamagány,
Hamut, port nyelni nyílt az ajka,
Takaróként tengeri szikla gát,
S víz csendes apálya, árja nyalja.
És feltűnnek múltbéli angyalok,
Megtörik az idő csendjét, nyugalmát,
Szirtek felett szálló gondolatok,
Bölcsességét körében megzavarják.
Lámpásként haldokolt s lénye elhalt,
Nem izzik benne már ősi lárma,
Kiégett belőle az utolsó sóhaj,
Halála megmaradt, kőbe zárva.