Woodstock, Blenheim parkja
Írta: reitinger jolan Dátum: április 10 2010 18:10:15
G
s kinyílik belső, mély szemem,
mi nyílástok áldása és
veletek vagyok újra ott,
táncoló arany nárciszok.
Teljes hír
Utamon, mint felhő melyet
szél lenget, ringtak könnyedén,
elébem toppant egy sereg,
aranyló nárcisz, tündérfény.
A park szélén s a fák alatt,
hajladoztak álmatag.
Ahogy csillagtól az ég,
ragyogtak körbe mindenütt,
szikrázó kicsiny öbölként,
körüllobogott ünnepük.
Napszirmuk harang, büszke fej,
szél lengette virágtenger.
Esőben csillogtak ott ők,
túltündökölték a vizet,
ritkán láttam ilyen mezőt,
a délután felnevetett.
Csak néztem és nem tudtam még,
hogy mily gazdaggá tett e kép.
Mert álomtalan éjeken,
lelkem, ha önmagába néz,
s kinyílik belső, mély szemem,
mi nyílástok áldása és
veletek vagyok újra ott,
táncoló arany nárciszok.