Óda a kocsonyához
Írta: reitinger jolan Dátum: December 29 2010 18:31:40
N
Kezem közt éreztem, majd felnyársaltam
kocsonyámat, mely étkes éhem oltja.
Áldásom ég felé zengi tényeit,
ahogy gigámon lassan eltűnik.
Teljes hír
avagy a kocsonya halála
Kezem közt éreztem, majd felnyársaltam
kocsonyámat, mely étkes éhem oltja.
Áldásom ég felé zengi tényeit,
ahogy gigámon lassan eltűnik.
Benne mennyei bőrdarab füzérek,
Csoda remegés! Köröm ékességek!
Szét se bontva rablom el őt, miért ne ?
Miközben megvet a speiz sötétje.
Zárt ajtóval titkolom az illatot,
gyomromba érve kövessen múlt napot.
Engedj közel magadhoz, ízek kéje,
Te, főtt fej-tor-potroh, itt remegsz félve,
s tüzes ajkam, amitől villám rezeg,
rejtelmes révület, most mit tegyek ?
Epilált lábtól az ijedős szívig,
feltárulsz előttem, úgy este tízig!
Fokhagymás könny közt, párától nedvesen,
bűnözöm s nem tántorít el semmi sem
többé s a csontok gubancát szétszedem,
cupákjaitól méreg ül testemen.
S ez a picinek nem mondható szelet,
mire szemem kanállal lyukat vetett,
jusson e zsákmány bendőmbe ízibe,
epegörcsömet pálinkám üti le.
Óh! Szám érted tátog ízes csillagú tor,
Pá, feleslegedtől holnap búcsúzom.
vagy
Ég veled, bennem hurkává változol.