Kiáltás
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 18 2011 09:14:56
MM
Ma aranymarkában ezüst
pénzt szorongat az öreg tél,
emlékeim közt szürke füst
száll és hallgatást fon körém.
Teljes hír
A tér csendes, felhő sétál
az alvó, fagyott föld felett,
napfény kandikál s a sétányt
ködharmata öntözi meg.
Patak mormol fák tövében,
száműzött szél hangja kísér,
rezeg, mint lepkeszárny a kézben,
cserjés között kurtán beszél.
Ma aranymarkában ezüst
pénzt szorongat az öreg tél,
emlékeim közt szürke füst
száll és hallgatást fon körém.
Mi az amit felidézek,
mily álom mi meglátogat,
(közben a fák, mint kik élnek,
merednek, egyik bólogat.)
Hirtelen szél támad s torkán
egy kiáltás fut, elvegyül,
a kusza álmaim csonkján,
felvillant képed csendesül.