Nyújtózkodik a csend
Írta: reitinger jolan Dátum: április 26 2011 18:46:58
Gy
Nézd csak, a tó partján játszik a szél
az öreg fűzfa ifjú levelén,
fent a folyó párája száll alább,
s a hosszú napfény sugara haránt.
Teljes hír
Nézd csak, a tó partján játszik a szél
az öreg fűzfa ifjú levelén,
fent a folyó párája száll alább,
s a hosszú napfény sugara haránt.
A víz fölött a sárga-arcú Nap,
felé biccent egy szürke vadgalamb,
a másik átszeli a fényt, az árnyt,
sikló vizisiel törött ág gyanánt.
Szemben öles fa barkácsol homályt,
s víg bozótos nyújtja kalász nyakát,
puhábban hull a hallgatás szava,
mint gyepre a nyíló virág illata.
Csobogástól nyugszik itt a jellem,
vibráló léken pilled az ember,
közelednek a messzi távolok,
álmok szenderülnek, súlytalanok.
Bokor alján zsenge levél, kinyílt ibolya,
fatörzsén iszalag kígyózik tova,
sugárnyalábra könyöklő felhő,
sás susogás, száraz ringó vessző.
Oldalt mélyedés, egy vizes lábnyom,
árvacsalán nő, bíbor alabástrom.
Lassan elnyújtózik bennem a csend,
kósza lábam várj, ne siess, ne eredj.