Nagy Domokos Imre nyers fordítása
Laurence Hope
KASHMIRI DAL
Halvány kezét szerettem mellett Shalimar, [S. halvány kezét szerettem]
Hol vannak most? Ki fekszik alatt a varázslat [bűbáj]?
Kit vezetnek az elragadtatás [gyönyör] az úttest messze[az úton messze],
Mielőtt kínozza őket [a] búcsú?
Ó, sápadt adagolók [elosztó,kezelő] én örömeim és fájdalmaim,
tartva [rögzítve] az ajtók a Égen és Pokolban,
Hogy a forró vér rohant vadul keresztül a vénán,
Alatta [lent] az érintésed, amíg meg nem intettél búcsút.
Halvány keze, rózsaszín hegyű fbegyű], mint a Lotus, hogy a rügyek úszó
A fenti hideg vizében abban a hideg vízben], ahol szoktunk lakni [nyugodni, tartózkodni],
Szerettem volna inkább úgy érezte, hogy kerek a torkom,
Összezúz az élet [kisajtol az élet], ahogy nekem búcsút integet.
Shalimer halvány kezeit szerettem,
Eltűntek, ki fekszik most bűbáj alatt,
Érintésük gyönyör-útra vezettek,
De kínozta-e a búcsú pillanat.
Ó, te sápadt érzés, öröm s fájdalom,
Fogva tart már Ég és Pokol kapuja,
Vénám vágtató véreként áthatolt,
Míg itt volt, égőn áramlott rohama.
Rózsaszín ujjbegye, mint lótuszrügyek,
Nyugalom hűvös vizében, így éltünk,
Kívántam, hogy érezze, torkom szűkebb,
S szorít a lét, de elbúcsúzott végül.