Hóesés
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 17 2012 17:28:19
V

Hullani kezdett és a pirkadat
felhőből kigombolt pelyhet sodort,
a sok csöpp pihének a pillanat,
örömódával születést hozott.

Teljes hír

Hullani kezdett és a pirkadat
felhőből kigombolt pelyhet sodort,
a sok csöpp pihének a pillanat,
örömódával születést hozott.
Bezárt csend árnyéka mozdulatlan,
a szűrődő fény csak lassan dereng,
nyújtózkodik az álmos paplan,
fehér hullámában zsoltár feszeng.

Az élet alszik s tán fordul éppen,
mint tengő idő ezredek során,
a kezdet és vég örök mezében,
Megváltóért esdekel ily korán.
Még feketeség ölel át mindent,
s mint fehér-billentyűs szűz-orgona,
hólepel-dallam játszik egy kincset,
ében sötétre száll csillámpora.

S ahogy belelendül egyre éled,
erősödik hangja a szirteken,
fehére a feketébe mélyed,
lenge hangsor suhan át hirtelen.
Az élet borzongó, derűs mámor,
pelyhe a dúr-tól a moll-ig szalad,
szárnyakat nyit s fehér máza bárhol,
a föld szívébe az égből szakad.

Egyre hull a lágy-ívű szűzi ajka,
elborít minden ősi televényt,
és mégis mintegy vigyázó dajka,
elringatja a didergő reményt.
S jő a hajnal, ezüst mesevilág,
élet kel újra dajka szárnyain,
a remegő reggel rebeg imát,
s valóból siklanak ki álmaink.