Tavaszba gyűrt idő
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 27 2013 13:07:29
V
Tavaszt hív már az alkonyat
Szétárad bennem, mint a lét,
Füst fed hólábú partokat,
Az este csüngő denevér.
Teljes hír
Tavaszt hív már az alkonyat
Szétárad bennem, mint a lét,
Füst fed hólábú partokat,
Az este csüngő denevér.
Még bús opál a szürkület,
Vibráló fény tovább oson,
A Nap lebukó bűvölet,
Piros csíkos szélvánkoson.
Csillagszigony repül alá,
Míg táncol szikráit ontva,
Toppant az agg időpalást,
Örvénylő redőit bontja.
A fák megvénült homlokán,
Rügyeket bújtat, hűst liheg,
Madárdal ül el nyomdokán,
Sárléptet fűz a kis liget.
Idő, te soha el nem hagysz,
Árnyékként nyomomban vágtatsz,
Gyolcsba tekersz vagy megfaragsz,
Ráncokba méred a vágyat.