Lépteid
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 12 2014 10:31:38
V
Jöttél, mint őszi köd,
puhán, áttetsző sugárban,
Napot ígérve,
mégis homályban,
Teljes hír
Jöttél, mint őszi köd,
puhán, áttetsző sugárban,
Napot ígérve,
mégis homályban,
elleptél, ahogy tollpihe
tapad a talárra.
Most opálod kioldja a Nap,
a délelőttök csendjét
öltöm magamra,
őszbe hűtve
dolgomat teszem,
(vágyamtól felhevülve),
de te már nem látod,
mész, lassan,
mint megmacskásodott
lábból a fájás,
veszed kabátod,
s én kínlódva állok
a nap előtt.
Fény szökik a házba,
vékony sugarat ereszt,
visszahúználak,
de az idő magamba rekeszt.