Párolgó idő
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 04 2014 11:19:07
V
Amint felkel a Nap, földre hág,
a pirkadat légbe ír jelent,
a gondolat követ görget át
a fák közén, virágzás-hegyen.
Teljes hír
Amint felkel a Nap, földre hág,
a pirkadat légbe ír jelent,
a gondolat követ görget át
a fák közén, virágzás-hegyen.
Fejet csóvál a lombnyi káosz,
felizzik a hőség-mennyezet,
hűs árnyék húzza szét az álmot,
mit találtál önmagad helyett ?
Kíváncsin néz most szét a táj,
hőség kint, hűség bent az észben ?
Mely csillagkép amire vágysz
az elfolyt idő rész-egészben.
Felkelsz, csillogsz, ahol homály van,
- hajnal-csendben szégyen-lábnyomok -,
a fény-csobbanás járatában,
kint föveny, bent tövises homok.
A napfény fejet csóválva néz,
az idő szélként jár hónod alatt,
csupasz lábbal rongyszőnyegre lépsz,
dőreséged a Nappal halad.
A szó szivárvány-büszkesége
elszáll, amit kőként rám dobott,
majd hangja komor szürkesége
a langyos éjbe elpárolog.