Vedd a kabátod
Írta: reitinger jolan Dátum: Október 10 2014 16:44:52
V
Vedd a kabátod, már nem vajúdik a rét,
fáradtan nyúlik, deret ér zabolátlan ágon a szellő,
értett fürtjeit küldi a szőlő teraszvenyigéken,
s dombjaira rózsaszirom rőt szeme ül,
Teljes hír
Vedd a kabátod, már nem vajúdik a rét,
fáradtan nyúlik, deret ér zabolátlan ágon a szellő,
értett fürtjeit küldi a szőlő teraszvenyigéken,
s dombjaira rózsaszirom rőt szeme ül,
míg selymeket sző ködös hajnalok dermedt hasadása.
Végtelen hívó kellem, lágy melegén heverésznek
a ballaszt pillanatok s félt titkai örök nyaraknak.
Ha felragyog, tavaszomban újra virágzik a
megbújt új levelek hűvösében a kis fürt,
látni fogod, bennem a vágy, s az évszakok nyugodalma sosincs,
általad innám szomjúzva a fényt a borodból.