Jöjj tavaszom, mert most gyönyörű a kék ég,
fűtakaró alól bújik elő a lonc,
tűzkalap leng és messze kerget a szélvész,
friss levegőbe kongat az esteli Hold.
Fák sudarában búslakodik a böjt még,
zöld utakat vág várakozással a domb,
napsugarának fényhegedűje félénk,
míg rügyfakadásba rejti dalát a lomb.
Eltűnt már a bús üledéken a zord tél,
alkonyi nyakban éled az ősi kolomp,
így sodródik újra a vágyteli örvény,
csábít a zöld, s pompáját tűzi a korong.