Messzi világból írok,
hol szárnyaszegetten
szállnak körülöttem a madarak
vakrepülésben.
Már nem pazarlom rád az időm,
mert csak az élet ábrándozik
sodrott láncszemein,
mit a kútja mélyébe ereszt.
Neki mennyire nem számít,
hogy meddig voltam,
és milyen sokáig nem leszek.
Láttam a kékmadarat,
de más fele szállt,
türelmet hintett,
s az ég hűs esőt.
Mit gondolsz
várjak-e rá még ?
(Itt fekete a föld,
csak károgó varjak szállnak,
és vijjogva a sirályok.)