Villanások
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 23 2016 13:12:19
V
Felém integetnek mézzel telt akácok,
víg pipacsot hordó óarany kalászok.
Fűszálak merednek, megfent éles kések,
bántóak az érdek, hideg ölelések.
Teljes hír
Örökkön igaz az öröm és a bánat,
mint hegyek és völgyek, a fények, az árnyak.
Ellopom a hajnal legutolsó álmát,
vízcseppekből rakott harmatoknak árkát.
Felém integetnek mézzel telt akácok,
víg pipacsot hordó óarany kalászok.
Fűszálak merednek, megfent éles kések,
bántóak az érdek, hideg ölelések.
Fent az égen a Nap, látod amint felkel,
hogy repül a madár, ha megvakul egyszer?
Kezedben viola, a másikban ráspoly,
akinek nincs könnye, fél a kacagástól.
Az érett gyümölcs jobb, ízesebb és bölcsebb,
itt egy mézes csupor, hogy méreggel töltsd meg.
Ahogy most elnézem a kertet, a házat,
eltűnik majd rólam lassan a gyalázat.
A nyíló szóvirág fecseghet bárkiről,
de gyökerek nélkül a szálfa is kidől.
Magasba emel és mélybe veszt a szélvész,
elfolyó időben ki lesz majd a révész?