A zenén túl
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 02 2016 08:06:01
V
Ahogy szállt a dallam, találkozott a széllel,
jázminillatokkal, a vágy apró neszével,
velük együtt zenélt a tarka képzelet,
az áldott éjekbe megbúvó hangjegyek.
Teljes hír
Ahogy szállt a dallam, találkozott a széllel,
jázminillatokkal, a vágy apró neszével,
velük együtt zenélt a tarka képzelet,
az áldott éjekbe megbúvó hangjegyek.
Terelgették egymást álmatlan, éberen,
hogy minden mindig szebb, ékesebb legyen,
igaz lobogásuk, hogy mások ne lássák,
magukra vették a szerelem palástját.
Eljutottak oda, hol bús, kopár a táj,
s hol zeng a kék azúr, mint egy üvegpohár.
lombok közt is jártak, - ezt fel kell, hogy fedezd -,
levél szólt a fának, - most nehogy eleressz! -.
Kihallgatták őket a hegyek, a völgyek,
madarak figyeltek, vadak kergetőztek,
még forrás is fakadt, még ágfa is roppant,
annyira, hogy a szív majdnem belerokkant.
És repült a daluk, csuda égi hóbort,
nedűként kortyolták, mint afféle jó bort,
részegek lettek a piros, sárga rózsák,
üzentek: álomból lesz majd a valóság.
Harsogott színével a muskátlis ablak,
egyre csak dúdolta, akarlak, akarlak.......
Hallgattuk, köröttünk dudorásztak, mígnem
váratlanul minket átölelt az Isten.