Kötelék II.-III.-IV.
Írta: reitinger jolan Dátum: április 03 2008 08:01:07

---

T

ÉN MÉG ÕSZINTE EMBER VOLTAM,

---

Teljes hír

---

II.

ÉN MÉG ÕSZINTE EMBER VOLTAM,
maradtam annak, nem ellenkeztem, jól nevelten
viselkedtem, visszafogottságom megalázkodásba süllyedt más emberekkel szemben. S félelem kísért életemen,
minek okát a mai napig nem tudom, s ez nem szemrehányás.
Vád érhet ezért, de csak önmagamat vádolhatom.
S az emlékezetes sírás roham, amit szégyellek a mai napig.

ORDÍTOTTAM, TOPORZÉKOLTAM,
mert nem mehettem játszani, s helyette nõvérem szemét
dobtam ki, majdnem sárgarépával. A törött ajtóüveg elvágta csuklómat. S a dac, a mezítláb járás, mit a törött tejesüveg szilánkja bosszult, vágta fel talpam.
A játék, a kártya elmaradt. A karácsonykor leégett fát és a bababútoromat sirattam, kértem,

HAGYJA A DAGADT RUHÁT MÁSRA.
De nem lehetett, mert füst és mocsok volt mindenütt.
A karácsonyfa tüze gyermeki halált jelent, de nem
történt ilyesmi,lehet, hogy csak jelként üzent az Isten.
S apám borgõzös lehelete hiába nyújtott dunakavicsot.
Elbújni is féltem, hisz sötét van a pokróc alatt.
A sámlit cipelve mentem anyám után, de hiába kértem

ENGEM VIGYEN FEL A PADLÁSRA.
Hogy vele legyek, de intett -Te, majd késõbb jössz, dolgod van a világban. Rendezd sorban egymás után, forsliftosan.....-. A szavajárása volt.
Mikor varrni tanított akkor is mindent forsliftosan... kellett tennem.
Belém evõdött, törölhetetlen.
Ezért vagyok e világban menthetetlen.
(folyt.)