Kendõzetlenül
Írta: reitinger jolan Dátum: április 10 2008 07:56:51
Most a fényeink íve hallgatásba lép,
Ahogy üldögélsz e tompa alkonyatban,
Burjánzol bennem, mint sors adta életkép,
Itt e belõled feloldódott szavakban.
C
Teljes hír
Vágyaim kendõzetlen élvezetében,
Hiányodat már soha mással nem pótolom,
Hiszen vagy nekem, s nemcsak képzeletemben,
Nem szüntetheted meg saját létokod.
Most a fényeink íve hallgatásba lép,
Ahogy üldögélsz e tompa alkonyatban,
Burjánzol bennem, mint sors adta életkép,
Itt e belõled feloldódott szavakban.
Gyógyuló örül így a visszatért létnek,
Mert lényem már nem árva, foszló árnyalak,
Hitem érzõen látó a sötétben,
Lelket ölel, s tudom magamnak mondalak.
S az érzés mi volt pislogó gyertya lángja,
Múltam mi halványan ködlött itt a mélyben,
Lángra kap, mint megannyi suhogó fáklya,
Távolra világít vakítón az éjben.
Az alkonyi óarany mesevilágom,
Életre kel az égi dajka szárnyain,
S te éjjelben remegõ pisze imámom,
Belopod szívembe a felnõtt álmaim.