Hazátlan hontalan VI.
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 01 2008 08:11:48

---

H

El kéne már felejteni, de nem felejthetõ,
mert gonoszoknak nincs hiánya,
szemük kialszik, szakálluk, körmük nõ,
szívük üt-ver, ritmusra, hiába.

---

Teljes hír

---

...

FÉRFI TÁRSAKÉNT ÉL, KOMOR
lepusztult. házban. Nem tudja,
hogy boldogság is van. Elõkotor
némi aprót, s számolja. Az útja
születés és halál között
a balsors, szomorúsága csupa seb,
ma tiszta égbolt feje fölött,
s becsapja vágya, a képzelet.
S a hentes, a boltos, a halál
elé térdel, támolyogva
remélné-e, hogy reá talál,
házat, hazát adna, s kézenfogná.

Megmenthetnéd, de nem teszed,
mert félúton közbejön egy áramszünet.


...


MUNKAHELYEKEN KÁROMKODVA
forrongtam én is hoszú évekig.
Utamon mentem, meg-megbotolva,
mások ezt, hogy is érthetik.
Higgadtan, elgondolkodva néztem
a gyár elõtt mercédeszek sorát,
nem irigyeltem, hisz úgy véltem
nincs abban a világban boldogság.
El kéne már felejteni, de nem felejthetõ,
mert gonoszoknak nincs hiánya,
szemük kialszik, szakálluk, körmük nõ,
szívük üt-ver, ritmusra, hiába.

Tudván pihenni nemcsak holmi jog,
Óvja õket Blahán a fõvárosi szmog.