Álom
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 09 2008 16:59:22
T
És messze a robajló örök tengeren,
rohantam az éjbe a végtelen hidon,
Teljes hír
És messze a robajló örök tengeren,
rohantam az éjbe a végtelen hidon,
vágtáztam parázson, mélyen ült sebeken,
mert fájt nagyon az élet, azt csak most tudom,
s mikor elmúlt, úsztam kábán, úsztam hosszan,
fény gyúlt köröttem és ég alatt napoztam,
elfelejtettem mit adtam és mit hoztam,
földi létemtõl riadtan visszakoztam,
megtanultam félve alázottnak lenni,
de azt is hogyan kell mindezt elviselni,
testembe hajolva oldódom álmomba,
álmom nem háborgat, ringat megnyugodva.
S néha ez az álom rám ül, rám telepszik,
láthatatlan burka ködként ereszkedik,
de fellebbentem, égetem a fátylakat,
képtelenbe nyúló néma, holt vágyakat,
s ha összetörhetném ezt a múló álmot,
tenger vizébe dobnám, mint roncs-szilánkot,
szilánk-tengerbõl vergõdve, úszva, szállva,
menekülnék akkor halálomra várva.
De e mély álomtól messze, távol estem,
lelkemnek valóját énembõl kilestem,
s kiléptem magamból, mire régen vártam,
majd felébredtem: az életembe zártan.