Este felé
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 17 2008 16:32:09
T
... és lomha volt az este,
felhõkbe fulladt csillagok,
Teljes hír
... és lomha volt az este,
felhõkbe fulladt csillagok,
lankás tájai a Holdnak,
figyelték merre, hol vagyok.
Felettem folyt az éjszaka,
méltóságos, széles folyam,
világított az égbolt csillaga,
keringõt járt köröttem, komoran.
Feltámadt szél ostromolt,
ablaküvegen faág integet:
"Hajolj ki értem az ajtón"
szólt, mint vékonyka gyerek.
De eltörik lassan, magába hajlón,
viszi szél, s lassan elered,
vizes szemek esnek rám fájón,
viselem a süvítõ éji csendemet.
Mert magában sír az ég és megver mindet,
nem látja, hogy gyilkos e zokogás,
így most kint karommal csendre intek,
- ez jégveréssel, sziszegõ kígyómarás -.
S én, mint letûnt állok szürkén,
felszisszenek, mert gyötör e verés,
de vonz az éj, a vészes örvény,
kicseng belõle dalom, ha tiszta mély.
Kezemben tollam, teleírt papír,
az esõ könnyként cseppen lapomon,
s a víz peregve lemossa álmaim,
vele folyok én is, érzem, tudom.