Hal dal
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 22 2008 06:34:28
H
Cápánk ezen már meg sem döbben,
Kitátja száját, szila-rácsát,
Bekap sok balga, bamba márgát.
Teljes hír
Egyszer a nagy messzi tengeren,
Halak úsztak põrén, meztelen.
Halunk csak siklott, mellette rák.
"- Iderakom ikrámat inkább -
- De mégsem ide - csusszan messzire,
-Ne végezzem forró tepsibe ! -".
Tette tett lett, pikkelye csillog,
Elkerül csaló csalit, horgot,
Hiába a sok lógó kukac,
Körbe ússza s közben jót mulat.
De ott ! Közelít Fényes Pikkely,
Lehúzott sliccel, majd lespriccel,
Környékezi, így csendben halkan,
Halunk elámul: "- Ez egy hal kan ! -"
Riszálgatja a farka végét,
" - Õ, sose hagyjon nekem békét ! -"
"- Siklom, úszom víznek habjain,
Fodrok izgatják altájaim.
A fejem a moszatba verem,
Felkínálom magam és tejem. -"
"- Felé nyújtom a hal-szikrámat,
a kaviárnak szánt ikrámat,
de nyelvem itt hiába pöröl,
mert felém úszik egy nagy pöröly ! - "
Elúsznak hal-páholyba addig,
Mert elöttük cápa vonaglik.
" - Mi, kis halak vagyunk ám többen ! -"
Cápánk ezen már meg sem döbben,
Kitátja száját, szila-rácsát,
Bekap sok balga, bamba márgát.
Jó volt az ebédre szánt falat,
Elkap még sok tátogó halat.
A harcsának se kellett több már,
Rémült döbbenet ült ki arcán,
Ily falánkot még sose látott,
És bajszát pödri: mily zsarátnok.
Most kirántja kardját kardhalunk
" - Harcsa fel ! Élünk vagy meghalunk! -"
S szól a cápa: "- Most levitézlett !
A kardhal is már az enyém lett !
Hal-kan mesémnek vége mára,
Valóság ez, nem halak álma,
Örök igaz, bár kicsi falat,
Nagyhal felfalja a kishalat.