|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
A virtuális világ nem valós, de igencsak hasznos.
Sok magányos, szenvedő szív dobog, a képernyő előtt,
Űzné magányát, vívja harcát egy szóért... igaz harcos, |
|
Noha itt vagyunk még oly sok hosszú év után,
S meglehet, hogy bele sem keztünk még igazán,
Az útba mi számunkra oly sok mindent rejteget,
Mit csak úgy ismerünk, mint a nagybetűs életet, |
|
 M
Te vagy a legszebb dal, bennem élsz,
ó, rügyfakadás, ugye mesélsz?
Ébredő bogárka te beszélsz?
Itt a tavasz, tőle mit remélsz? |
|
 Sz
Valamikor
mindenki vár valakit,
akar tőle valamit.
|
|
 Sz
Küldöm a várva-várt kávét,
Mondd mért szereted a másét...
Inkább igyál limonádét,
Vagy rágicsálj karalábét.
|
|
 Sz
Állj meg egy pillanatra,
nézz ki a hófedte kertbe!
Kandikál egy kis virág,
körül néz a fagyos csendbe.
|
|
 Sz
Erdő, csak nyögve
Viseli! Borító jég.
Sok megfagyott csepp.
|
|
 Sz
Megmondom, hogy kik hazudtak,
Vagy valamit letagadtak,
S ha még fele sem igazság,
Mit számít az, csak a világ
|
|
 Sz
Én a múltból jöttem eléd,
hogy a jövőbe vezesselek
S ím, most már itt vagyunk
mert idáig hozott a sorsunk
|
|
 Sz
Vágyunk a múlt éles szeme elé,
ki tán megszégyenít,
vagy épp’ égig emel fel,
érdem szerint.
|
|
 Sz
Tündöklés véget ért, könyörtelen a tél,
hópelyhek fogsága, dermesztő hidegség.
A dérbe zárt bimbók, egymáshoz bújnak,
jégkönnytől olvadni fájó, de nem tudnak.
|
|
 Sz
Szemet hunyva, semmibe bámulok, kergetek ábrándot,
Mily’ meghitt, békés lelkiállapot.
|
|
 Sz
Keresem a békét mióta élek, de nem hajlik rá ez a test meg a lélek,
A könyvek metaforái mindig szépek, de csak kitalált nem valós érzések,
Félem a harag urát, ki uralja minden szavát a körmönfont éles nyelveknek,
Rettegjenek kik az egóval beszédbe elegyedve naivan fellélegeznének,
|
|
 Sz
Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…
|
|
 Sz
Hív az erdő, csalogat,
béke csendül,
dér csipkézte ágain,
néma csend ül.
|
|
 M
Szól az egyik : -Mit gondolsz
merre megyünk ? - A másik,
- gondolom mi elvesztünk - |
|
 V
Egy asszony kezében ezeket
mondta a tű a cérnaszálnak:
Ó, te lábatlan, fejetlen,
merrefelé járkálsz? |
|
 V
Régvolt gyermek örvendezik,
Hógolyózik és szánkózik,
Hagyom, hadd tombolja magát,
Rohan, csúszkál, dombokon át! |
|
 V
Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg,
Sok kismadár most, éppen Afrikában csicsereg…
Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkbe,
Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe.
|
|
 V
Lehet álom gonosz,
de néha könnyebbség...
lélekszakadva küzdök
a felébredésért. |
|
 V
De hogy’ lesz egy szálkából
velőscsont hirtelen?-
Vén Nikodémusokként
ezt kérdjük szűntelen! |
|
 V
Ó, azok az idők,
mikor a tölgy alatt a jövőről merengtünk,
a jövőről merengtünk. |
|
 V
19 éve tart a mély gyászunk
Nincs Andikánk, kislányunk
De lassan peregnek napjaink
Csak élünk tovább csendesen |
|
 M
Minket, kiknek éppen úgy kijárt,
Később tűntettek ki ott:
Túlélő, kapott pár egy medált,
És keresztet sok halott... |
|
 M
Jégcsapok
Fürtökben csüngnek
Sorban az eresz alatt.
Fecskefészkek üresek, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
