|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Nem mindig mi döntünk, aki ezt mondja,
biztosan nem csapta meg még a mozdony szele,
nem választhatunk mindig, magasabb hatalom
kezében van bárki értéktől független léte.
|
|
 Sz
Földünk gyakran morog,
egyre lassabban forog.
Irigyli a fénylő Napot,
|
|
 Sz
Köszönetet mondok Neked,
Mindenek Ura,
hogy tehetséget és erőt adtál
Betegem ápolására.
|
|
 M
Hát jólvan,
Kattan a zár,
S te távozol halkan,
Magamra maradtam. |
|
 M
Az ifjú – lepke... Könnyű, szép,
Csüggött rajt’ vesztve ép eszét.
És gyakran jött egy csöppnyi méh,
Nassolta s zümmögött köré. |
|
 M
Ott majd fényeskedik,
angyalok csillaga;
Hol tündérpor, és szikra,
a szeretetnek vára. |
|
 M
Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli,
Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli…
Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni… |
|
 Sz
Sajnos nincs már közöttünk
egyetlen próféta sem,
aki őrködne felettünk
és szólna: miként legyen.
|
|
 Sz
Ha ősz helyt ad télnek,
Jönnek fagyos, zord hajnalok.
Csontban, szívben fagyok.
|
|
 M
Emitt bár friss lég, hegyi jár,
Honomban fény és illatár.
Csengjen hát rím és dal szava:
Haza! Haza! |
|
 M
Jöjj, kedvesem, simulj hozzám.
Kebled legyen ma éjjel a párnám.
Leheleted arcom simogassa
tavaszi szél gyengéd lágyságával. |
|
 M
A kis törpék megsiratták,
üvegkoporsóba rakták.
Királyfi jött fehér lován,
csókkal illette a szép lányt. |
|
 Sz
Ahogy álltam merengve, átkarolt a csend.
Könnytől fátyolos szemmel sóhajtoztam,
ekkor valaki hozzám szólt, hozzám beszélt:
varázsos volt. Egy cserre pillantottam.
|
|
 Sz
Köd-hajnal dereng,
Fázós hideg, dermesztő.
Szomorkás szürke.
|
|
 Sz
Az Isten csak a végén ad kegyelmet,
és kiveszi belőled a félelmet,
nincs visszatérő, aki igazolja,
|
|
 M
Életemben fontos volt a szeretet
ez az érzés vezette lépteimet
adtam és kaptam is rengeteget
szívemet lelkemet átjárta a szeretet |
|
 M
Ahány ember, annyi ruha,
De annak több százszorosa!
Váltogathatjuk külsőnket,
Eltakarhatjuk bensőnket! |
|
 M
Hosszú volt az út,sokat láttam,
Az élet küzdelmeitöl elfáradtam.
Megpihenek egy diófa alatt,hogy
Port lerázzam,szomjamat oltsam. |
|
 Sz
Tudom néha kiirtanál
úgy mint azt a parlag füvet,
haragszol sokszor nagyon rám
ha elfog az önkívület.
|
|
 Sz
Rozsdás falevél,
Szélben repül, búcsúzik.
Libegve libben.
Földre tér, avarba,
|
|
 Sz
A Nap,csak elő elő bújik még,
Szemében nincs már melegség,
Fáradtan elidőzik ,szétnézeget
Aztán lassan már búcsút integet
|
|
 M
Az idő nem mozog, és nem fogy el,
ő nem törődik semmivel.
Mi mozgunk benne, tagoljuk,
de nem az időt, magunkat fogyasztjuk. |
|
 M
pillangó repdes
új életre szárnyal ma
léted felsejlik |
|
 Sz
Ilyenkor, tér-idő
Keveredik, láthatár: köd.
Sárgul már a határ.
Ködös hajnal, napfény sápadt,
|
|
 Sz
Nem is egy drága étel az
de nem is egy édes süti,
de ahol harapás előtt
az ember szemét lesüti.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
