|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Minden nap egy szikra,
Múltat felül írja.
Jövő a jövő titka,
Nincs papira írva. |
|
 MM
Sokszínű Isten nevében gyilkolnak,
gyereket, nőt ölnek, nem válogatnak.
Ítélet nélkül küldenek halálba.
sötét félelem borul a világra.
|
|
 Sz
Elmúlt Karácsony és Újév,
most jön majd a Vízkereszt,
Vízkereszt a szláv Karácsony,
Ők akkor Ünnepelnek.
|
|
 M
Nincs más út, csupán le a mélybe,
De vajon mi lesz a küzdelmem vége,
Ha felkapaszkodok, majd újra lezuhanok,
A mennyek kapujából a pokolba jutok, |
|
 M
Fény gyúlt minden egyes jeges szívbe
béke lángolt a tekintetbe.
Pillanatra szeretet karolta
a világot, reményt rámosta...... |
|
 M
Légy már végre önmagad,
ne légy szolgalélek,
életed így tört arany
nem hatnak át fények! |
|
 M
Mától az élő fa lesz a rangotok...
mondá nyájasan a Jóisten a füveknek,
íme a tavasz mi eljöven, növésetekre fedőt nem rakok,
hadd nőjetek magasra, s leveleitek szépen nyúljon.
|
|
 M
Jöjj, lélek, tanítsd nézni távolabbra,
Világunk szűk, körét tágítsd tovább.
A hívság mázát töröld le ezennel,
S a vágyat fékezd, mely teher, nehéz; |
|
 M
Fagyott az álmom, fagyott a valóságom,
Saját magam csapom szánalomból arcon,
De a pofon akkora, hogy nem heverem ki soha,
Repedező jéghegyként hullok fagyos cafatokra. |
|
 M
Így megyek el próba-táncra,
Várnak az előadásra,
Most jön a színpad csodája,
A beteg, átváltozása! |
|
 M
Emlékszel még a régi nyárra,
s arra a görbe körtefára?
Vadkörte volt, de úgy szerettük,
szomjunkat oltva faltuk, ettük. |
|
 M
Időnként visszacsorgó gondolataimban,
keresem egykor lángoló, forró tüzünket.
Nem akartam megsérteni büszkeségedet,
én csak egy percnyi forró ölelésre vágytam.
|
|
 M
Tollpihécske sok testvérrel
puha párnában álmodott,
álmában szelek szárnyán szálldosott. |
|
 M
Télen: péknek lenni jó!
Amíg barnára sül a cipó
simogatón árad a meleg,
párája levegőben úszik, |
|
 M
Jégkorszak jóslatát zsongja agyam.
Régen nem ünnepi az a dallam.
Jó volna, ha tudná élő kéz, láb,
harmóniát teremt, ha nem csak báb! |
|
 Sz
Volt Neked házad, palotád, egzisztenciád,
mára nem maradt más, csak egyetlen kis szobád
de boldogan tekintesz ki a nagyvilágra,
megoldottad sorsukat, lelkük nem volt árva...
|
|
 Sz
Ezerkilencszáznegyven-kettőben, ott nagy háború dúlt…
Negyvenhárom, januártól, még jobban megvadult… dúlt-fúlt…
Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt!
|
|
 M
Táncolt járnak a csillagos hópihék
a süvítő széllel odafent. |
|
 M
Mint festett csendélet a téli világom...
apró madár figyel a zúzmarás ágon.
A felkínált reggelt tán ő csalogatta,
az ablakomba tette, hogy észrevegyem. |
|
 M
Te, aki halkan hozzám szólsz,
itt, egészen közel a szívemhez,
képmutató sötétség, mondd nékem,
nem láttál egy lecsúszó csillagot az éjben? |
|
 Sz
Meghitt dallamok
csillagokká váltak.
Aláhulltak az emlékekben,
a végtelen térben,
|
|
 M
Tudok olyan frontokról, ahol a sár megdermedt, a bőrre száradt.
Itt is front van, de itt nincs sár! Jég és hó nézésébe szem megfáradt…
Itt már a szemednek nincs izzó, érdeklődő fénye,
A végtelen hómező… mit lát, az a mindensége… |
|
 M
Jó kívánság kárba veszett?
Lehet, hogy én is elveszek?
Mégis megyek fellépésre,
Koccintsunk az egészségre! |
|
 M
Fénylő magasságokban képzellek el,
ki mindent látsz, de ez oly szomorú,
nem szólsz már hozzám, szépen, se durván, |
|
 M
Tiktak, tiktak, holnap reggel
új évet köszönt a vekker.
Átmúlattuk az éjszakát,
ünnepeltük az elmúlást. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 10. hétfő,
Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
