|
Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Sz
Újabb reggelre ébredtem,
Nincs idő pihenni már,
Nagy a köd mögöttem,
De a java még utamban áll,
|
|
Sz
Pohár lehet-e félig, úgy, hogy közben ez tele?
Vagy lehet-e a fele és ezzel közben tele?
Netán úgy néz ki a tele fele,
Hogy félig sincsen az, nemhogy tele?
|
|
Sz
Őszi égnek sötétlő szürkéjén
alig tör át a novemberi fény,
búcsúzik ágától az elsárgult levél. |
|
M
azért van árnyék, mert süt a Nap,
azért van eső, hogy csírázzon a mag,
azért van sötét, hogy várjuk a fényt,
azért a bűn, hogy tiszteljük az erényt, |
|
M
Szeretet, öröm, szelídség, jóság, hűség
Türelem, béke, kedvesség, erényesség.
S míg e kegyeket naponta gyakorolod
Nem lesz az ördög kelepcéje otthonod. |
|
M
Ragyog a csodás kék ég
Alant egy patak kanyarog
Patak mellett kocsiút fut
Messze a távolba vezet el |
|
M
A remény, mely a sötétben is napvilággal ragyog át,
És a holnapot, hol Malborn dicsősége terül szét.
Lehajtom a szárnyam. Kő, vas, szél:
Hív a túl, vár reám a tél. |
|
M
Nála van a lelked azon
millió rózsa van...
Neked nyitja édes szirmát,
simogasd oly' lágyan |
|
M
Mondod, és kimondod azt, mi benne van,
erőre kap tőled, ha bátortalan.
Szavakkal varázsló vagy, s leszek veled,
madárként szabadul, száll a képzelet, |
|
M
Elmúltak az évek felettünk,
valamikor szebb időket éltünk.
Nem gondoltunk a holnapra,
az éveink zsugorodó napjaira. |
|
M
Rátaláltam így a láthatárra,
tavaszi nap, délidő,
majd a tiszta est árnyéka
került utamba, és utolért mindkettő. |
|
M
Fojtogató bántó szavak,
visszafogott, hangos zokogás,
vánszorgó percek... |
|
H
Kapaszkodj erősen lélek,
ne engedd el az embert,
majd csak akkor igazán,
ha mindennel megtelt! |
|
H
Átkarolt a csended,
s a csillogó folyót
táguló szemeimmel követve,
lábaim eltűnő nyomainak dalában |
|
M
Verni hiába versz - a tövis hegyét már nem érzem,
Csend arcába olvadón hideg márványvérrel vérzem,
Volt derű elhullt szirmai ölelnek takaróba
És végtelen téllel fekszem a túlnan esett hóba. |
|
M
Pedig tudod, milyen csodás,
szívedben a szeretet?
Igaz kép, és nem látomás
szeretni csak így lehet |
|
M
Megy le a Nap, elbúcsúzik
De még, egy kicsit elidőzik
Körülnéz a csodás Világon
Csak szépet lát a határon |
|
M
Amott lent tenger hulláma nyaldossa a partot
fiú és leány szíve szerelemtől éhesen zakatolt. |
|
M
Ne gondoljátok hogy elment az eszem,
nem a bársony kanapén, lent a szőnyegen,
puha vackukat rongyokból készítem. |
|
M
Szenilis, vén Európa,
Vigyázz,
Mert az áradat
A semmibe sodor; |
|
M
Balról gótikus híd ívelte át a folyót,
csokorba kötött lámpásai kápráztatók.
Szembe a Notre Dame csonka tornyai,
belül,áhítatos imádkozók százai. |
|
M
De minden csodaszép
az ember bármerre lép
Mindig van ami álomszép |
|
M
Ó, te szépem, akiből kilóg az élet,
amit elűzöl belőlem
halvány görbeségen, utadon ne álljon
egy sugár a hosszú szempilládról. |
|
M
Most ölelj, ameddig itt vagyok!
Csak gyengéden. Mindenem sajog.
Bánhatod majd, ha én nem leszek,
hogy ölelnél, de már nem lehet. |
|
M
Mind elmegyünk a járt úton,
nem futunk, ballagunk magányosan. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda, Klára napja van. Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|