|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Én már elneveztem Kis Viharnak.
Jön, megy, itt nincs helye a vigasznak,
Mert minden érdekli, minden kézzel megfog,
Mi felnőtteké, tilos, az neki szeszfok. |
|
 M
Vihar a cyber-térben, eltörölt emlékek
foszlányai csillagködök mélyére merül.
Hol vagytok patefonok, műholdakra festett
álmok? |
|
 M
Tavaszról álmodom,
Napsütötte rétről.
Harmatcseppes fűszálról,
szirmot bontó virágról. |
|
 V
Lámpaaranyban nesz-rózsa -
az emlékkönyv nyitva-csukva.
Megannyi lezárt szempilla
a sorokat átalussza. |
|
 V
Egy sóskaszál – két sín között
A töltés koronáján –
Minden szerelvényt üdvözölt,
Utast, megannyit látván.
|
|
 V
Van, ki csak panaszkodik keservesen,
a Föld már a bűnnek völgye, nem vitás;
de a madarakkal és a méhekkel,
mi tudjuk, hogy élhető ez a világ. |
|
 V
Ó, ne éreztesd velem bolondságom, mikor hallod
hogyan morog az élet bennem,
mint egy forrás ...
és hogy mint tör elő, hangzatos nagy életkedvvel egy barlangból. |
|
 V
A rangja random,
halkuló hangon,
sok zagyva zsargon,
nincs nála pardon... |
|
 V
Amikor a mennyből nézlek Téged,
humor rózsa nyílik szívemen,
küldök Néked belőle mert érzed,
fájdalmadat így enyhíthetem...
|
|
 H
Pusztaságom édes síkom,
régi bölcsőm, majdan sírom,
ne hederíts balga szóra,
ne haragudj hegylakóra!
|
|
 H
jókedvem ma mind szétszéledt
parányi bennem az élet
mosoly helyett stressz bájolog
mik segítnek sörök borok
|
|
 H
Sötétben ülve hallgatni,
éjjeleket gondolkodni,
semmire nem jutni.
Várni a meg nem érkezőt,
|
|
 H
Aranyló Nap, ezüstös Hold
egymást örökké ölelve
járják szerelmes táncukat
végtelen égi kékségben szeretkezve.
|
|
 H
Jött a török, csak zúdult… áradat,
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.
|
|
 V
Itt minden csupa nyirok, penészes falak,
nedves vályogházak magukba roskadnak.
El kell mennem innen, olyan hideg minden,
démonok kergetnek az éj sötétjében. |
|
 V
Csak álltunk a kert végén, két védtelen,
Orgonaillat támadt.
Nem árult el a hangszínem,
Elleplezvén a vágyat… |
|
 V
Csöndemben elromlott
az óraszerkezet,
s most valaki kalapáccsal
méri a leomló falak |
|
 V
Mint tűlevél hegyén
Az él,
A Lét lélegzete,
Csak sóhajtás, |
|
 V
Romhalmaz veszi körbe
roskadozó házamat,
az idő foga belülről, kívülről
rágja falumat, |
|
 M
Néha csak magányra vágysz,
lelked belső csöndre vágy'.
S szabad lesz, mint egy madár.
Csak elmélyülést kívánsz. |
|
 M
Úgy döntök, hogy el veled!
Darabokra zúztad
lelkem, melyen fájó seb,
de nem éget a múltad... |
|
 V
Visszatérek a jövőbe,
távolodom egyre tőle,.
Földi létre nem emlékszem,
más tér volt ott, más időben. |
|
 V
Az égen tündér-szép varázs,
ma oly lágyan árad a lég,
minden gond, s bánat messze jár.
A szél dalol: "Mi' szép a lét".
|
|
 M
Add ide csuprodat, éjszemü ifjú,
meghuzom estlepel árnya alatt!
Kell ma a mámor, a hegy leve nékem,
tűrni a bajt, ami rám leszakadt.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 14. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
