|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Ne szomorkodj Drágám,
hisz nagyon szeretlek,
egyszer úgyis együtt leszünk,
megígérem Neked! |
|
 Gy.
Megbotlott Ő is és dörrent a fegyver.
Kövek közé alélt a vézna férfi test.
Bő szárnyakkal nőtt fölé a dér, s hideg.
Elvesztette fény-csillagát a mennyben; |
|
 Gy.
Lelke szállt a magasba,
Kedves gazdájához,
Emberek: példaképük,
A Hűség szobrához! |
|
 Gy.
Szeretlek, szeretlek
Én csak így élhetek
Nélküled, mi volna
az élet,ami mostoha |
|
 Gy.
Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz. |
|
 Gy.
Kérges tenyér
kemény munkát végez,
kemény kenyér
lágy annak, ki éhes. |
|
 Gy.
Négy, öt ikszen túl az ember,
Már elmúlt sírós kisleánynak lenni régen,
Elveszett a pengő zene a csoda dobozból,
S a babaruha megfakult az idő tengerében. |
|
 V
Valahol gondolatok messzeségében,
Verejtékes álmok dermedtségében,
Szívek megismerhetetlenségében,
Csak ott lennél, mint a remény, a szemek tükörképében, |
|
 V
Foszladozó őszi lombok,
Jön a Tél;
Nem vagyunk mi hitványabbak
Senkinél.
|
|
 V
Csak azt, amit a kezed ád, azt fogadom el,
Szerelemem semmivel többet nem akarok !
Bizony, bizony jól ismerlek, szerény koldus vagy,
szívem egész égboltját koldulod. |
|
 V
Ne félj fiam, amíg én itt vagyok,
vigyáznak ránk a néma csillagok,
s a Hold is, nézd! - akár egy égi szem,
jövőt ragyog, és én azt elhiszem. |
|
 Gy.
Most jön a tél, a hideg,
De ne hagyd el a hited,
A tél is szép, ha hiszed,
Mert hit tesz szépé mindent. |
|
 Gy.
Aki mindenkié, talán senkié
Ki mindenkire gondol… tán’ senkire,
A sok gondolata nem vonatkozik, senkire!
Ami sokat mindenkinek segít… az senkié. |
|
 MM
Nézegetem az őszi képet,
milyen múló is az élet.
A táj csodás így novemberben,
a látvány megigéz engem. |
|
 V
Úgy hiszem ismerlek,
tudok rólad mindent.
Hogyan is lehet?
Magam sem értem. |
|
 V
Szeretlek,
bocsásd meg ezt nékem,
mint egy madár, mely elveszítette az ösvényt,
megbújtam szárnyaid árnyékában, |
|
 V
„Én Istenem, jó Istenem”,
Összeteszem most a kezem,
Adj jelet, hogy van rá remény.
Jövő nyarat megérem én? |
|
 V
Rejtélyekre nyíló ablak vagy szívem,
spalettarések suttogják nyikorogva
hívásod,
poros, zárt udvarról áradó színek: |
|
 Gy.
Olyan vagyok, mint a fogyó Hold,
- tekintet-tűzben sokkal inkább... -
ha figyelnek, (mi egyre ritkább)...
zsugorodom, miként aszott lomb. |
|
 Gy.
Aki magát nem szereti,
tele gyűlölettel,
magát élve eltemeti,
nem él örömökkel. |
|
 MM
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak. |
|
 V
Jövök, hogy elűzzem a tavasz beteg napjait,
a derült Ég mikor józan,
észben, hol a vér komoran mutatkozik,
a tehetetlenség ásításban nyújtózkodik hosszan.
|
|
 V
Bár tovatűnt már a fénylő nyár
a telő Hold jár november egén,
a felhőn áthatoló ezüst sugár
kíváncsin les az ablak üvegén.
|
|
 V
Megvan, melyik versem lesz, melyet személyesen előadok,
melyet párszor még elolvasok,
Hogy ne legyenek belőle bajok, |
|
 V
Soha nem vagy egyedül,
Szívem érted hegedül.
Ahogy nézem szemedet,
Megfogom a kezedet.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 14. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
