|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Fent az Isten, lent az ember
Kérdezem, hogy vajon ki nyer?
Aki fent van, az csak nézi
Soha, soha meg nem kérdi.
|
|
 H
Írhatnék számos tündérmeséket
könnyesre sírnád rajtuk a szemed.
Rímekkel bőven, nem sajnálva ez éket
mert milyen az a vers, mely nem hord rímeket...
|
|
 V
Esztelen szárnyak vad suhogása -
alkonyi csendre robban a zaj,
éji időnek furcsa tusája,
fülsiketítő égi ricsaj.
|
|
 V
Taníts meg, mivel kezdjem először,
vagyis, más szóval mondjam mindenkinek:
Hogy milyen kék az ég, mi szemedből előtör,
és hogy oly sok világ bennünk csillan, ilyen. |
|
 V
Halottak napján
Megyek a nyughelyükhöz.
Szeretet gyertya. |
|
 V
Hallom: Százhuszonöt éve,
Van Párizsi Moulin Rouge,
Emlékem a múlt időbe,
Ötven évre visszahúz! |
|
 V
Hullanak a falevelek,
(hullanak az életek...) -
fejemen ül kettő-három,
elkapok egy fényeset. |
|
 V
Bordó bársonyba kötött könyv
fedőlapján fekete foltok,
viasszá pecsételt könny.
Sárgult lapjain emlékek fénye, |
|
 V
Gondolj rám kedves,
ha már nem leszek,
én is emlékezni fogok Rád,
ha itthagytál örökre engem. |
|
 V
Állíthatod e vekkered
előre, vissza százszor,
mert dél az mindig délben van,
és halál van halálkor. |
|
 V
Folyvást hullik a levél,
Feltámadt az őszi szél.
Magasodik az avar,
Kis ibolyát betakar, |
|
 V
Játszom az idővel, tekergetem,
közben ujjaim közt kifolyik
néhány homokszem. |
|
 H
Nehéz a szívem,
Nyugtom oda,
Nem lelem őt meg
Többé soha.
|
|
 H
Mogorva, ólmos fellegek
Takarják be az eget,
Könyörtelen Jövőnk újabb
Gond-esőkkel fenyeget.
|
|
 H
Amikor felvállaltam a címben szereplő szójátékot, akkor egyúttal azt is, hogy tényleg 6 legyen a tyú... És ez a negyedik tyú. |
|
 V
Vérem minden rezdülésében
itt van a halványuló hiány,
itt van a már annyira nem fáj,
Gázoltunk az idő röges útján, |
|
 V
Hogy Letícia szemtelen?
Csak jól nézd meg itt a fejem!
Két nagy szemet láthatsz rajta,
olyan üveggolyó-fajta;
|
|
 V
Krizantémok nyílnak mit sem sejtve,
haláluk készül a vázavizekbe,
sírkő árnyéka gyertyalángtól reszket,
könnyek mossák le a fejfakeresztet. |
|
 V
Vacogó szél kerget falevelet,
a fák pőrére vetkezve élénk
hajlongással recsegnek,
jeges eső vág kérgükön sebet, |
|
 V
Nem jön az álom, Emese éber,
nem vágyik inni, nem kell az étel,
kell neki édes éjnek varázsa,
hajtja a vére, viszi a lába.
|
|
 V
Most nincs hideg, mégis fázom,
rám telepszik egy furcsa álom,
s ha álom, hát nem kéne, hogy fájjon,
mégsem ringat, félem amit látok. |
|
 V
Miért fáj oly messzire,
bármilyen történet,
amely szétválaszt minket ?
Próbára tehetnélek, |
|
 V
Talány ül mély szemedbe látom,
csillogását vágyom ott a mélynek,
közel hozzák hozzám a bátor
szótlanságba nyúló ébredések. |
|
 V
Kimegyünk a temetőbe, sírok előtt megállunk egy percre
Emlékezve, már ott lakó, de nem feledett sok szerettünkre.
Ők voltak nekünk a család, meg a nyugalom, az ősök
És éltükben voltak ők nekünk a mindennapi hősök.
|
|
 V
Ezüst esőt szórt az október délelőtt,
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 15. szombat,
Mária napja van.
Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
