|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Kibírhatatlan vágy hív, és ölel,
szendereg az ágy is, álom jön el.
|
|
 V
Lefekszel és álmodol,
mit meg nem ád az élet.
Az álom azt mind meg adja,
színek,vágyak,fények. |
|
 V
Esőcseppek koppannak januári éjben,
Aszfalton tükröződnek az utcai fények,
Csend léptei vigyázzák kisvárosunk álmát,
Tompulnak a zajok, az éj megveti ágyát. |
|
 V
Olyan könnyű jó embernek lenni
nem kell hozzá sok,csak szeretni
csak átadni szívünkből egy darabot
nem kell sajnálni,még sok marad |
|
 V
Álságos hitek remény-tengelyén
pörög, forog egyre messzebb, és
várja, hirdeti, tagadja, más:
egyszer mégis eljön a Messiás.
|
|
 V
Nevelted és tanítottad,
értékrended, szíved adtad,
úgy ahogy én Veled tettem,
boldog voltam, szerethettem.
|
|
 V
A fáknak kevés levelei voltak,
az egyik alatt csak mi ketten ültünk
a Tavasz tüzében nem szóltam,
láttam melleid árnyékát ... hallgattunk, figyeltünk.
|
|
 V
Fájdalmamat… a tengerbe szórom,
Könnyedségemet aztán… kék égbe kiáltom
És erőt merítek… sivatag homokjából,
Meg… puszták bokros sokaságából. |
|
 V
Kandallóban láng duruzsol,
hideg szél fúj odakint,
rádióban halk zene szól,
tüzes csókod felhevít. |
|
 H
Még félsz. Mert ugye nem mered álmaid úgy kimutatni.
Lám csak, rád pirit “ócska kuruzsló”! Vallani “színre
színt” kér;égre a zöld borulatban fátylat. Eresznek,
nap tüze ellen! Látni a lelket, dalra fakadni? |
|
 V
Leszek neked arcod,
szemed,kezed igaz
tükörképed,miben
láthatod az igaz szépet. |
|
 V
Elvágyom innét szüntelen
akárhová, s bárhol legyek
csak ott ne, ahol rideg közöny
zárja börtönbe lelkemet. |
|
 V
Néha meghalok benne,
De nem adom fel,
Hisz már késő,
Egyre hajt messze. |
|
 V
Ékezetek nélkül éltem
hazámban mint idegen,
nem feleltek, ha kérdeztem,
hagyta őket hidegen. |
|
 V
Ajtók sorban bezárulnak,
Nincs hely kívül maradónak,
Lecsökkenő élet-esély,
Már csak az emléke beszél. |
|
 V
Öregedő, borostás arca, rézkarc
Olyan kemény, mint csiszolt ovális kvarc
És kitüremkedik két elfáradt szem,
Az orra meg íves, mint a horogszem.
|
|
 M
de ni csak, hová tűnt a napsugár?
Mosolygó arcát felhő fedi,
enyhe szellő ágat lengeti. |
|
 M
Vágyak mély tengere alatt,
ne keresd az aranyhalat, |
|
 M
Gyönyörű az éj csillagsátor alatt,
Te engem, én téged akarlak.
A lázas szenvedély üldözőbe vett,
Vágyunk bilincsbe ver, nem ereszt.
|
|
 M
Jó lenne, ha a víz jéggé már nem dermedne,
S az Isten az évszakok közt is rendet tenne,
Bár a tél becsapta az egész világot,
Majd én veled farsangkor, télűzőt kiáltok. |
|
 H
A boldogság felrobbant
a rózsabimbók illatában,
a bámulatos színű virágokban,
az isteni szirmok bársonyában. |
|
 H
Elhervadtál,mint egy kisvirág
csendesen,mert vártak rád
az égi színpadon kedvesen. |
|
 H
Gyémántfényű gondolatok,
most raktározlak titeket,
vannak nagyon fontos dolgok,
eláruljam? De csak Neked!
|
|
 M
Amikor Hortobágyon jártam
Égi varázslatot láttam.
|
|
 M
tűz fogja már a búbánat,
füstjét látom a ködben,
látom ahogy illan, szökken, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
