|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Könnyeivel küszködik Esőisten,
habosan, hűsítve inti le az út porát.
Tajtékkal dagadnak vizek itt lenn,
s partoknak verdesik hullámok tomporát. |
|
 H
Robbanásoktól reng a föld,
Az úttest megnyílik, hátra dől.
Holtak hullnak a sírba,
Koporsó nélkül,
|
|
 M
fekete bogarak halványzöld mezőben
kékség szirmos-kagylós tükör
harmatcseppek tudhattad előre
miközben a reggel falon túl üvölt |
|
 M
Fölsír a szeretet, s azt mondja
bevégeztetett...
De ma még Istenem!- hozd Napod,
boldog Holnapot! |
|
 MM
A gondok hozzám gyakran vissza- járnak
Éjjel feldúlják csöndes nyugalmamat
Gondolataimat szétkuszálják
Rendet rakok, de újra szétdobálják |
|
 H
Az ifjúságod szerelme
Lehet szép és elegáns,
A hűségtől messze áll őkelme,
Szívedbe fájó gödröt ás. |
|
 V
Ma úgy feszít a lázas vágy,
zizzen a papír selyme lágy,
forrongva zsibong mindenem,
muszáj most írnom énnekem. |
|
 MM
Gőzölgő kávétól aromás délutánok
Üres percektől terhes a gondolat
Belemélyülni önmagamba úgy utálok
Gyere, vedd le vállamról a gondokat! |
|
 H
Mert szomorú volt az a nap, mikor
megdőlt minden tan és retorika
önként, "dalolva" ment vágóhídra
egy bárgyú gém, a bölömbika... |
|
 M
olyan vers hígul akár a szesz mit lebont
s vele magát a májam az értelem pang
dagadnak visszerek s a vízfejek
politikus születik-e vagy epigon |
|
 M
Ahol élt egykor a mama,
szeretet szült ott egy tavat.
Benne keltem minden nappal,
s az éj tükrében elbújt holddal. |
|
 M
Fekete felhők függönyén
Átsejlik az égi kékség,
Vihar előtti csend fölött
Csupán a menny dörög. |
|
 M
A hajnal szürkület úgy vonz,
Hogy érintsem hideg combod, melled,
Játékra hív testeden minden pont,
Nekünk bizton találkozni kellett. |
|
 M
Szürkén fájnak az egek,
Nyári szkepszis szemereg. |
|
 M
Csodás a táj a kilátás
ide-fent a hegytetőn
A bikákat nem vonzza más
szemük csak a legelőn |
|
 V
Gondolj néha rám, ha már nem leszek,
Ha már több rózsát neked nem veszek.
S ha a ragyogó tavaszból ősz lesz hirtelen,
Hisz az ember, sorsába beletörődni kénytelen, |
|
 V
Egy ingovány, egyre süllyedünk,
Jövőkép milyen, mi lesz velünk
nincs munka sem
fiatal mit tegyen |
|
 V
Régtől örökbe kapott álommese,
amit csillagköntösbe sző az izzó éj!
Napfénybe merülve pillangót úszik,
és örök tavaszban májusfához ér! |
|
 V
Vágom a nádat élesre,
Rágom a szádat véresre.
Nem sír a nád, nem fáj neki,
Ajkam a szádat szereti.
|
|
 MM
Fájó sóhajtások, meg nem értések
Tettek súlyai mind rád nehezednek
Nyitott kapumon, ha hozzám betévedsz
Nehéz terhed nem kell tovább vinned. |
|
 H
Érezted már, hogy hazaértél, úgy igazán?
Hogy a boldogság rád talált, válladra ült,
kócos tündérként, lábát lóbálva hátradőlt, |
|
 H
Ismert föld a folyón túl
Hol lant és szárnyzene dúl,
Gond és baj gyorsan elmúl. |
|
 H
Lassan beköszöntött az este,
Gyertyát gyújtottam a szobában,
Kedvenc könyvem a kedvem leste,
Lapjában megárvult már a barnás-sárga. |
|
 V
Vágy, nemes óhaj, játszi hideggel bájital-ármány.
Szűz szíveknek szózata kérlel, jöjj ma valóság!
Légy bátor, hős, csak te a győztes, büszke nemes fi...
Csüngjek a csókkal vérvörös ajkán, éhe- szeretve. |
|
 V
Amíg a magyar
a magyar zsebében
motoz vagy kotorász,
kemót csempész bele |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
