|
 Vendég: 55
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
A mi áldásunk szálljon át
eme véráztatta földre,
legyen béke mindörökre. |
|
 V
Sárika szeme karikás,
hangulata paprikás,
mulatott egész éjjel,
csak délben ébredt fel. |
|
 V
Legyen a szeretet minden nap veled,
Szeretet tegye boldoggá életed ! |
|
 V
Nedves szemmel várom a holnapot
Reménykedve hiszem a csodát
Az idő nem áll, minden halad tovább,
akkor is, ha engem ér csalódás |
|
 V
Mégis szeretem a telet,
mert Rád emlékeztet
Hideg éjjelemen
álmomat kergetem |
|
 V
Az első pillanat, amikor megláttalak
Végem lett, tudtam eljött a SZERELEM.
Veled alszom el, s Veled ébredek,
CSILLAG fényes éjszakákon, |
|
 H
Egy szombati nap volt,
Hallottam hogyan szól a hívott szám,
Jól emlékszem mindenfélét mondott ...
Suttogtál s egy kicsit hazudtál.
|
|
 V
csak egy kis időt
kérnék
csendben
|
|
 V
Eleinte azt gondoltam,
a szív aranyból van…
Nemes, kemény, törhetetlen,
jó, odaadó, s önzetlen, |
|
 V
Még nincs vége: ez csak a kezdet, egy új lépés
a sosem járt út érintetlen porán,
reszketeg, tétova, s mégis békés,
céllal teli, és bár (eső által) árván, |
|
 V
Mikor utoljára beszéltünk,
bevallottad, hogy szeretsz,
elmondtad százszor is,
hogy " csak téged szeretlek"! |
|
 V
A mesék világa fantázia,
vágyálmaink birodalma.
Valahol, túl az Óperencián,
térképeken rá nem találsz. |
|
 V
A felleg mögül jött a fényjel,
és Péter házának keresztje,
nem inogva, csak megremegve,
de összevillámolt az éggel.
|
|
 V
Büszke, sudár Jegenye áll
Parnasszusnak hegyormán.
Vers faragta ágára száll sok
dalos kedvű kis madár.
|
|
 V
Rügyeznek a fák,
a madarak dala száll,
éled a határ.
|
|
 V
Az óceán ölén fénytested meglobog,
sugárzik, tündököl, s végtelen mosolyod
vágyat ont az irdatlan világra;
a Mindenség remeg, mint óriási hárfa, |
|
 V
Életem álma
álmaim vágya
vágyaim tárgya
mért Te lettél? |
|
 MM
Gödör fenekéről elmélkedve nézek fel a partra,
A kiáltó szó nem hallatszik a magasba.
Mint egy tátongó űr, oly nagy a mélység,
Felnézünk az égre, mert nagy a keserűség. |
|
 MM
Nem volt bennem féltés, hogy elveszítelek,
Elhittem, hogy örökké tart a szerelmed
A boldogság fészket rakott nálunk
Hogy nőjjön naponta örömmel tápláltuk
Néha elrepült, de mindig visszahívtuk |
|
 H
A ködön át,
A vízen át,
A hullámfodron át;
Ahol a Rejtély kóborol,
|
|
 H
A tavaszi eső megrészegíti a földet,
Frissebben lélegzik minden virág,
Oly üde a csók, a vágy,
Csillogó tekintetet körül vesz, |
|
 V
Kiperegtek megfagyott testek a marhavagonok ajtaján,
jeges lehelettel jött a dermesztő halál.
Az inger guggolásra késztetett, az
időkerék hastífuszra járt... |
|
 V
Játszani a szavakkal nagyszerű dolog,
Verset faragni belőlük, az agy közben
Forog. |
|
 V
Szabadságom szabaddá tett,
s elkóborolt gondolataid után
nem szaladtál, mint máskor.
|
|
 V
Mikor megláttalak
Egy érzés járta át szívemet.
Megremegett a testem,
S izzadt a tenyerem. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
