|
 Vendég: 63
Tag: Menda
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Tengereken tombol,
hullámot korbácsol.
Nagy hajókat süllyeszt,
harsogva üvöltesz, |
|
 V
Szívünk megkérgesedett mélyén
bujdokol a szeretet.
Legyen hát nyugalom harc helyett
hozza el a békét a földre
a Megszületett. |
|
 MM
Az Ősz színei vagyunk a napnyugtában,
Te, sárga
és
Én, a fekete. |
|
 MM
Panaszkodik szegény Elek,
Azt mondják, hogy szemetelek.
Ezért lettem ám Szemét Elek,
Most már csak így neveznek. |
|
 MM
még nyáron is ott állok
majd akkor is ha éget
a nap örök fénye
a házak előtt várok |
|
 MM
keresem, kutatom, végre rátalálok
tolla borzolt, csőre némán tátog.
Gyengéden fogom, ölelem magamhoz
szívemmel óvom, féltőn betakarom.
|
|
 MM
Hiányzol nagyon,
Szép fekete hajad ősz lett már
Utolsó csókod az arcomon,
Érintésed kezemen. |
|
 H
Ősszel spontán hull a sok sárga levél,
Vetkőzik a fa ledobva ruháját, a ledér,
Mit könnyűszerrel felkap a gyenge szél. |
|
 H
Ebben a motorizált világban
a miniatürilálásban,
míg tágul a tudat,
magányod mutatja az útat,
|
|
 H
Vigyázó szerelmem, Hazámra vessétek,
hűs patakra nagy folyót, nehogy engedjetek.
Megbolydul majd benne, minden árva lélek,
de szerelmét a szívnek, ki ne oltsad, kérlek.
|
|
 MM
Magányos lélek nehéz léptekkel
szűz hótakarón küzd görnyed háttal
csontvelőig fagyasztó szél ellen,
kopottas kabátját szorongatva
ősz haja hóvihartól jéggé fagy.
|
|
 V
Nézem a síneket,
türelmesek.
Várják a vonatokat,
hallgatagok. |
|
 V
Fenyő áll díszegyenruhába már,
S mi várjuk a csengő hangját,
Míg velünk énekelnek az angyalok.
|
|
 V
Néha én akarok lenni az az idegen…
Az, akiért a mosolyt viseled,
kinek kiöntöd mi mélyről fakad,
kinek elmondod, ha szíved hasad. |
|
 V
Az én palotámban nincsen több száz szoba;
nem áll ajtóm előtt libériás szolga;
az én palotámnak nincsen száz ablaka
és kapuját sem őrzi kigyúrt kopasz rönkfa. |
|
 V
Fényeső hull fenyőfára,
Égő gyertyáknak csonkjára.
Színeket szór szerteszét,
zöld mezőben csillagéjt.
|
|
 V
Nem vagyok több, ne is várd kérlek.
Ha sokat vársz el félek, már el nem érlek.
Mutass közönyt...érezz csodát ott legbelül,
Mindig az a szép, amiben a lényeg elmerül. |
|
 V
Alkonyul, - sápadozik a Nap,
szívemben is bíborfény gyúl
A fények tükrösen villannak
a bodorfelhős égbolt alatt |
|
 V
Nem akarok még érni véget,
ezért nem várom a világvéget
Az én világomnak akkor lesz vége,
ha örökre kihunyt szememnek fénye |
|
 V
A zimankó rajtunk ki nem foghat,
Karácsonyfát rajzolt ablakodra. |
|
 V
Jöttél sötét éjeken át,
Hosszú-hosszú utakon, éveken át.
Aztán hódítottál, te voltál a minden
Az éjszakákon és nappalokon át. |
|
 V
Tündéri volt,mit írtál,
Vidáman a tóban úszkáltál, |
|
 V
Nyúzott álma után felkacsint az égre,
küszködve de boldogan épül reggelbe,
édes a rabság mely láncra füzi szemeit,
örök mosolyba zárult gesztenye gyöngyeit. |
|
 V
Tölts még petróleumot a lámpába,
S hajíts még rőzsét a kandallóba !
A gondok nagyobbodnak a világban,
S forr a kételkedés bora a hordókban.
|
|
 V
Kósza, fénylő csillag fut az égen,
Kék lepkék vígan táncolnak a réten,
Fákon izgatottan zizzen a levél,
Egy szív nagyot dobban, s remél. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
