|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Volt egy fényes, büszke hólyag,
hitte magáról, hogy ő Nap.
Ragyogó palástba öltözött,
luxus kocsikkal költözött. |
|
 MM
kapudhoz láncoltál csillaghalál mélye
s minden sugárom magadba oltva
lásd semmivé lettem ajkadon égve
halálos lepedőmön életed foltja |
|
 V
Csak az ébredő lélek csodája,
Ahogy por száll reánk, s a világra. |
|
 V
Az összes keserű könnyünk el kell, hulljon,
Hogy sajgó szívünk, fájó lelkünk megújuljon,
S legyen bő, elegendő hely a mosolynak,
Az újdonsült, szerethető, szép dolgoknak, |
|
 M
Teendőim megtervezem
közben megreggelizem. |
|
 V
Magyarok a fenyőfákon, állva szenderegnek,
nem adnak sok esélyt, a kellemes melegnek.
Tündöklő csillag, a fának hegyes csúcsa,
Gyertyák fagyott lelke, könnycseppben elbújva. |
|
 M
De most, Érted
szólnak a szavak,
tisztán baráti szeretetből, |
|
 M
Halványul a nap s elérkezik újra a pillanat,
mikor őrült pillantásba fulladnak a szavak,
test a test ellen egymást úgy birtokolva szeret,
hol nem érdekel senkit sem kié a főszerep. |
|
 V
kutatlak tudom messzi vagy
túl százezer határon
fogvacogva
rejtem el
késő téli lángom. |
|
 V
Angyal szállt be ablakunkon decembernek éjjelén
Váratlan jött, még nem vártuk meglepődtünk te meg én
Csöpp kis angyal kék szemével szőke fürtös hajával
Pufók arca, gödröcskével, mosolygós szájacskával |
|
 V
Leszáll az éjjel, fent
csillag ragyog;
valahol zengenek
szent angyalok. |
|
 V
A mai nap oly sokat számított nekem !
Oly tiszta volt, ártatlanságában szép,
Nem is tudom, hogy mondjam: szerettem,
Valóját vonzotta a messzeség. |
|
 H
Jó volna, ha hozzám bújnál,
Ölelnél és magadhoz szorítanál,
Éppen úgy, mint régen! |
|
 H
Ejnye, azért ez nem járja,
mindenki Karácsonyt várja,
készülődik lelke, gyomra
erre a nagy alkalomra.
|
|
 V
Notre-Dame templomában fohászkodtam érted,
Vigyázza továbbra az Isten minden lépésedet,
A Louvre piramisa, sok-sok üvegtábla,
Diadalív kapujában reményem fohásza. |
|
 V
Mi az, amikor összeszorul a szív,
pedig csak a hangodat hallom?
Mi az, amikor felszárad a könnycsepp,
pedig csak a mosolyod látom? |
|
 V
Két fazon lágyan, kézzel simogatják egymást,
A fogót mellőzve, |
|
 V
Voltam Holdnak sugarával csavargó,
Szélörvénynek legközepén a kavargó,
Kifényesített csillagokkal víg táncoló,
Csodálkozást, sima homlokra ráncoló, |
|
 V
Hideg-kék alkony dereng,
a Tél felnyitotta szemét,
fenyők hulló tűlevelén
eltévedt fénysugár mereng. |
|
 V
Mosolygok mert hiszek,
hiszek az örök fényben,
s a hozzád fűződő reményben,
szükségem van rád,s csak Rád, |
|
 V
Hideg fehér, sötét az éj. Csillám szitál.
Rideg, kopár a táj, csillaghomály. Te még
remélsz. Kimondanád a szót, a nevét.
Szíved örömben ég, zenél, kiált.. |
|
 V
az utcán pucér szellemek járnak
üres szatyrokat lengetnek
a sarokba lombot ágyaz
megkésett lombot zörgő levelet
|
|
 V
Míg ékesíted, díszitgeted
és ajándékod alá teszed
Ő megköszöni békességgel
Szent estén gyúlt gyertya fénnyel |
|
 V
Lelkemben a bút örömre cseréli,
Szoros öleléssel, újra segít élni,
Majd csodaként újra fénnyé válik,
S az ég közepén csillagként látszik ! |
|
 V
Horkol az éj, fekete függönyébe
lyukat perzselnek a csillagok,
s a kémények füstjével a Hold
magányosan andalog.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
