|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Aranyom,
Mindig az Őszhöz hasonlítalak,
Suttogása olyan, mint a hangod,
Tiszta, mint a reggeli fénypatak,
Titkos, mint a ködös esti lantok.
|
|
 V
Ihletedet siratod, ujjad elzsibbad
Akkor is írj, ne másnak magadnak
Mint gyurmát formáld meg a szavakat
Rossz lett, akkor se dobd el tolladat |
|
 V
Ahol élt egykor a mama,
ott született nekem csoda.
Amihez kezét érintette,
gyermeki lelkem megihlette. |
|
 V
Hó hull, fáznak a
kertek
tó vize jéggé
dermed |
|
 V
Van egy szív, ki szívembe ragyog,
Van egy lélek, mi lelkemben zajong,
S nem számít ki ő, s aki én vagyok. |
|
 V
Eljött az ősz, hamar múlt a nyár,
tudtad, hogy szerelmem visszavár,
mégis, csak gyümölcsöd hagytad itt,
fényed már nem ragyog, messze vitt.
|
|
 V
Hosszú patakokban, csillámlik az élet,
fényeskedő horizont, napsütésben ébred.
Távoli falucska, napsugárban tér meg.
ragyogás és fények, gyémántszívvé érnek. |
|
 V
Ha tisztátalan vágy hatalmába kerít,
Talán a hit, s szeretet, mely megsegít !
Erősítsd hited, s szíved,
Mosoly, szépség, szeretet árassza el lelkedet ! |
|
 V
Szűz lelked lassan felőrli a sok gond,
várod, elérjen az igaz szerelem.
A szív olyan magányos, sokszor bolond,
hogy boldog lehetnél, észre sem veszed.
|
|
 V
Olykor a Nap vakmerő,
rákacsint az éjben egy Csillagra,
de a szél hideg, s most lelkét
szemtelenül a kis Jézusra bízza. |
|
 V
Mozdulatlanul pihen most a kert
de a természet télen sem felejt
Nyugalmas álomba szenderülve
a hó alatt mintha már készülődne |
|
 V
De versem csak kesereg,
a hegedű meg nyekereg. |
|
 V
Szobor volt, most csonkolt
torzó, gonosz csoport tombolt,
poros romok, roncsolt
nyomok, szomorkodom. |
|
 V
Pusztító, szomorú hangulat ünnepel,
Hogy a bánat és a komorság soha nem tűnnek el.
Hullámzik a kedvem, mint egykor áttetsző tenger moraja,
Kiürül a lelkem, mit rég egyedül ülő ember pohara. |
|
 V
Szeretem a karácsonyt,
mint vásott gyerek úgy várom,
mindig egy kis csodát hoz,
díszbe öltött házamhoz.
|
|
 V
Bíztam, hittem, nagy bajomban sem vesztettem el hitem.
Öröm, bánat, harc, kudarc, siralom és vigalom! Életem így vittem
Bizalom, becsület, szeretet, hit az élet, vallottam és hittem,
Sötétről a fényre, ez a dolgom, s ahogy tudom, ezt hintem.
|
|
 V
Tévedtem újra csak tévedtem,
megszokhatnám már ha beásom,
magam felhevült érzelmekben. |
|
 V
A kis rózsafámon,
Egy piciny bimbó,
Mint, ha lelkemhez szólna:
"Jaj, meghalok, itt ne hagyj!" |
|
 V
Históriánkat elmosta az idő
Elmúlt az érzés, kidőlt
Még hirtelen elöntött vad vágy ,
S ezzel törtem meg a magányt. |
|
 V
Elmúlik a varázs, elröppent az álom
Puha érintésed, melyre újra vágyom
Naplementével kihunynak a fények
Téli éjszakán a gyertyák porig égnek |
|
 H
Szakad a hó,
Kifehérlik a Jelen;
Csúszkálhat a posztmodern
A flaszteren.
|
|
 H
Varsolci zsoltáros könyv került a kezembe,
Benne igék, amit kívülről tudok,
Lapozgattam, s ahogy ölembe tettem le,
Belőle egy préselt virág kihullt.
|
|
 V
Mondd, hogy nem illik, nem való,
nekem akkor is így a jó.
Mondd, hogy ostoba, tahó,
én akkor is boldog vagyok. |
|
 V
Érezted már, hogy meglátsz valakit,
s azt kívánod sose múljon el a pillanat?
Vagy meghallod a hangját, |
|
 V
Szegény kőfaragót gondok gyötörték,
két keze erejét lassan megtörték.
Miért kell nekem magamat áldozni,
éjt nappallá téve kövekkel pörölni! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
