|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Elszöknék bárhová veled,
Elhagynám tomboló szívem
Vágyait, hisz tudom,
Nem lehet mosoly nélküled.
|
|
 V
Két fal közé
szorulva
tekeredne a rétes.
Finom falat
|
|
 V
Csak élni szerettem volna
Mint bárki más, itt e földön,
De te nem engedted! Mond miért?
Csak hagytad, szenvedjek itt e zöldön! |
|
 V
Kereslek
Szememmel – a pillanatok tükrében
Szívemmel – mindenhol, mindenben
Ölelő, sóvárgó, vágyódó lelkemmel
Hozzád szárnyalok Kedvesem
|
|
 V
Lassan játszák el
fényüket a csillagok
az üres térben
cseppen vére a Napnak |
|
 V
Mint esővíz az ereszről,
úgy, folyik a szememből a könny.
Homlokom az ablakon,
sós patak az arcomon,
|
|
 V
különc lettél a saját szobádban
lelök az ágy és nem követ a paplan
hátadon teng-leng a szél
a lepedővel párbeszél
|
|
 MM
Égi éjen elveszetten várok időtlen időn túl,
Hogy a fekete horizonton majd kométa tüze gyúl; |
|
 MM
Hűvös borzongások futnak rajtam át
s vállamon érzem ölelő karod,
míg távolba vesző hangod simogat. |
|
 MM
Szeretem a szépet.
ha szemedbe nézek.
Csodavilágot látok benne,
Légy velem most és örökre-
|
|
 MM
Nem tudom, hogy ma tartod-e,
de ha igen, köszöntlek,
azt kívánom legyél boldog
a könnyeket törölve! |
|
 MM
Vigyázz reám Uram,
Én a Tiéd vagyok,
Ha Reád gondolok,
Mindig boldog vagyok!
|
|
 MM
Cérés, kérlek, nyújtsd ki karod, s adj nékem a lisztből!
Őrző istene vagy te a búzakalásznak, ezért is
hívtalak, égi erő! |
|
 V
Élveztem már a nyár melegét
lába elé terítettem érett gyümölcsét
arany kalászát búzamezőknek
friss rétek tarka virágát |
|
 V
És a nagy nap, lám, elérkezett,
Fortuna most néki kedvezett,
kezét fogva rávezette őt,
be is ikszelte a hat nyerőt.
|
|
 V
Ég felé mutatva, szinte kérkedőn,
árva szikla tömbje állt a bérctetőn.
Álmait vigyázta Kis-Cohárd, Likas,
s őrködött felette büszke szirti sas.
|
|
 V
Boldog,
aki a napkeltét veled éli
boldog,
aki a felhők játékát veled nézi |
|
 V
Olyan vagyok, mint az óra,
Mint amelynek mutatója
Egyre forog, jobbról balra,
|
|
 V
Dalolok majd én is egyszer kedves,
arról, hogy a sorstól mit kaptunk,
tudom, olyan soha többé nem lesz,
hogy vissza adja, amit kidobtunk. |
|
 V
....................... lélekben azonosulok.
Átadom magam:
összegyúrok bronzot-arannyal
kétségbeesést, lelkesedéssel |
|
 V
Gyűrött a kis papírod de írni szeretnél,
simítsd ki a sok-sok ráncot, életed a tét!
Ne csüggedj, ha álmaidban létezik csak szép,
nem lehet, hogy így gondolkodj ezután, eképp!
|
|
 V
Közönyösen tekintek sorsomra
Beleszerettem magányomba
Aztán ma mégis felkél a Nap
visszatér egy pillanatra a tegnap |
|
 V
Nyár végéhez közeledve
Lanyhul már vén Napunk kedve. |
|
 V
Szivárványon ülök, nap nap után, és várok, egyre csak várok,
Tágra zárt írisszel pásztázom a csillagpettyes éji eget;
Álmatlan álmodozó utamon illó fellegekben járok,
S bátortalan remélem a megtört, remélni mert reményeket. |
|
 V
A szerelem ritka szavú,
az érzelem, ami dönt;
virágféle, jó illatú,
út, mely célba beköszönt.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
