|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Ép még elmém, hallgatom, hogy mit diktál,
azt súgja, hogy szükség van még, még itt rám,
sír a lelkem milliónyi jaj szava,
tudatomban felhangzik a bús dala! |
|
.jpg) H
Meleg nyári éjjel táncoltam a salsát,
lazán pörgettem meg az aranyos leánykát.
Izzadó homlokom kiverte a sok víz,
de élveztem a táncot, lazán könnyedén. |
|
 V
Akkor fontos igazán a pillanat,
Ha együtt ébredünk te és én,
Megnyugtat ez a csodás illat,
Hozzád bújva az éj közepén. |
|
 Gy
Ó ti elhangzott tavaszi dalok!
Most szívem felé fordítom fülem,
mert benne lelkem visszhangot adott,
s a néma hang most harsogva üzen, |
|
 Gy
Vízióim úgy gyötörnek
megőrülök tőle,
bárányfelhő mutass utat,
mikor, csak jövőre? |
|
 Gy
Te nem tudsz már szeretni,
Szíved kihült, mint a jég,
Nem szeretsz boldog lenni,
Hát akkor, ne légy! |
|
 Gy
vajon mit hoz a jövő azoknak
akik csak a mának élnek? |
|
 Gy
Holdfogyatkozásunk árnyékában,
véka alatt ne keresd a fényt.
Zeng a kürt hallod-e testvér ?
nekem zenél s neked zenél. |
|
 V
Kékülő küllőkön gördül
az aranyló Nap,
szétszórja a sugarakat.
|
|
 H
Rekkenő nyár volt és hamis,
Fuldokolt a Nap akkor is….
Pállott volt a levegő,
Kiszáradt a legelő…
|
|
 V
Reggel - mintha fényesebb lenne a nap
Gyerekek, hát nem csodás pillanat
Felébredtem hosszú álmomból és már
mint a madár - dalol a szívem, egy kis madár |
|
 V
Te kívül rekedtél, mikor esendve hívtalak
Nem jött segítség, pedig úgy vártam azt
Mozdulatlan voltál, nem fogtad a kezem
Sötétség vett körül, majdnem eltévedtem
|
|
 V
én mennék,de ő
nem akar,
én vágyom rá
ő betakar, |
|
 V
A horizonton felhők úsznak,
fénysugarak táncolnak
a fák zöld lombjai között.
|
|
 H
van ki kiteszi a vesszőt
más meg ráteszi az áfát
a pénz buboréka jár át
kenyeret szerelmet felhőt
|
|
 V
A szél már nem ver nyájassággal,
A Nap sem kél már olyan szépen,
Mint a régen az ifjúságomban,
Reménységeim, melyek itt voltak álmaim keretében.
|
|
 V
Megszakadt szívemből
Kiömlött a bánat,
Most teljesen üres,
Nem sír már Utánad! |
|
 V
Uram! Várom, az eljöveteledet,
Mert nem bírom nézni a szenvedéseket.
Szemem nem bírja látni a hamisságokat,
És elviselni, a mindennapi hazugságokat. |
|
 V
Kánikulában napjaim,
Növekednek a gondjaim,
„Végem” járom erőtlenül,
Néha mégis, Nap, kiderül.
|
|
 V
Nem jártam még Afrikában
nem is megyek soha,
elég, hogyha kilibbenek
erkélyemre, oda!
|
|
 V
Rózsáim felfutottak már a pergolára
Kíváncsian néznek a háztetőn túlra
Az élet felöltözött nyári ruhájába
Illatozik a virágok tarka kavalkádja |
|
 V
EB zajlik lengyel földön,
No meg Ukrajnában,
Mindenütt nagy kivetítők,
S őrült fociláz van. |
|
 V
Dúsan omló függöny selymén
a csend fényesre sikálta az éjt
lelkekbe vájta nyomor mintáját
didergett szavak márványán |
|
 Gy
reszketve fekszem a fűben
botoznak a szorgos csendek
halántékomhoz szorítva
a válság fegyvere lebeg |
|
 V
Nagyon jó volt boldognak lenni,
Volt értelme élni Érted,
Most meg üres minden,
Unalmas, fájó, boldogtalan.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
