|
 Vendég: 57
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Időzz kicsit velem még,
maradj, szép pillanat,
te boldogságot hoztál,
élveznem tán szabad. |
|
 V
Felnézek a bánatos szürke őszi égre,
egyszer majd odafenn lehetek én végre.
Ránézek egy magányos tündöklő csillagra,
szeretnék feljutni én is oly magasra! |
|
 V
engedelmes
takart arcok |
|
 V
Perzsel a nap, a pipacs pirul,
érik a búza, határ virul. |
|
 V
Szobámban félhomály,
szundikáló gondolataim
világosan hallom,
|
|
 V
hiába küzdök az egésszel
ha szép szemeddel te nem nézel
bennem a hiány útját járja
hólyagos lesz a versek lába
|
|
 V
a csönd ma nem kegyelmez
elvisz a belső heghez
hol minden tályog undok
hiányok meddig rúgtok |
|
 V
Gáttal tele életünk,
Addig tart, amíg győzünk,
Ha megadjuk magunkat,
Láthatjuk sírhantunkat! |
|
 V
Lassan lecsúszom az élet tenyeréről,
erőtlenül bár,még kapaszkodom.
Régóta nem gyötörnek vágyak,
tárgyakhoz már nem ragaszkodom.
|
|
 V
A szerelem, olyan, ha betölti a szíved,
Boldog vagy, repülnél a csillagos égre,
De ha elmúlik, úgy érzed meg kell halnod,
Mert elhagyott a szerelmes párod. |
|
 V
Tegnap még felénk nagyon meleg volt,
A hőség honolt,
Estére azonban megjelent az erős vihar,
Ami mindig pusztítani akar, |
|
 H
Görgeti, görgeti
Erejét megfeszíti.
Fel a csúcsra tolná
mindig alá zuhanva.
|
|
 H
Az ifjúságra hosszú sóhaj, első csók íze
emlékeztet, fogaknak zománca édes illat,
s a szép leányok vágya mind e csodák utána,
de a fekete holló rád száll, ha tovaillant. |
|
 MM
Cizellált, szép nyelvünket érthette félre,
mikor barátja, - rögtön jön - ígérte
- Leszaladok újságért a szomszéd utcába-,
de az asszony mindhiába várta |
|
 MM
Szép kora nyár van, a felhők messzire tűntek az égről;
Alszik a szél valahol, s tombol a kánikula. |
|
 MM
Simítom ősz haját, kedves e kincs
anyukám itt vagyok hidd el, megint!
Sötét az éjszaka, aludnod kell!
Reggel majd beszélünk, hazudnom kell! |
|
V
Vigyázzunk magunkra,másokra!
Figyeljünk a folyadékfogyasztásra!
A túlzott napozást kerüljük!
Le ne égjen a bőrünk! |
|
 Gy
Olyanok vagyunk mint a hegyek;
kőből kirakott, messzi idegenek...
Álarcunk az erdők zöldes homálya,
mellünkben vörhenylik a veres láva |
|
 V
Szívem oda adtam érted
Szeretlek,hogy mondjam el neked
Hogy fogd fel,nem viccelek
Életem adnám érted |
|
 MM
Unalom ásít a fáradt délutánban,
fülledt fekete felhőkben fürdik a Nap,
vörös villámok vihart vakítanak.
|
|
 Gy
A poháron gyöngyöző karikák,
Fölé hajolva beszívni illatát,
Kortyolva érezni zamatát,
S élvezni minden kis kortyát. |
|
 Gy
Vajon ki vagy Te, mondd, kérdezlek tégedet,
mondd meg, a sors szemed mélyén mit rejteget?
Mely démon álma és mely dalnok hangja szól,
hogy oly varázsosan rezdül meg rá a szó |
|
 Gy
Kisírtam a két szememet,
Hogy Te engem már nem szeretsz,
Pedig olyan boldog Voltál
Amikor karodban tartottál. |
|
 H
Néma csend ölel,
fáradt tested
békére lelt.
|
|
 H
Istenem, az óra ütött. A nyár túl hosszú volt,
Az árnyék elterült a napórán.
A szél szabadon engedte a réten
Kioldozva az őszt délután. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
