|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Májusi aranyló fények
fürdetik a kertemet,
a szél-borzolta levelek
smaragdzöld színbe öltöztek. |
|
 V
Jövök,és megyek
keresem a helyemet.
Rá nem lelhetek.
|
|
 V
Sötétség hullt síma tóra,
szél susog a nádnak,
koncertet adnak a békák,
vidáman ugrálnak. |
|
 H
Ebben az összezsugorodott világban,
az Úr tenyerén utaztam vidáman
Nemsokára odaérek a végállomásra,
a jegyem csak egy útra lett váltva
|
|
 H
Álnéven ha közelítesz, érzem itt leszel,
nem feded fel kilétedet, rejted lelkedet,
mitől félsz mondd, fogd a kezem itt vagyok veled,
meghatódva suttogom a kedves nevedet!
|
|
 H
A dalok megfürödtek nyári Nap mosolyában,
s szerelmes énekemtől bódultak illatossá,
és a szirmok közt remegtek, mint szépség sugara,
duzzogva, miért voltam kegyetlen szívű hozzá. |
|
 H
Közönséges hegyek
Élhetnek soká;
Nem nagyon van nekik honnan,
S főleg nincs: hová.
|
|
 MM
Végtelennek tűnt az az egy hét, amíg nem láthattalak,
Annyi mindenen gondolkodtam azalatt az idő alatt,
Azon, milyen szavakkal és hogyan szólítsalak meg téged,
Vagy csak úgy véletlenül megbotoljak és meglökjelek!? |
|
 V
Egyszer egy asszony, mikor megszülettem
azt mondta nekem: "édes kicsi szentem,
majd én fogom kezed, vezetlek az úton
ami szép a létben, azt mind megmutatom" |
|
 V
Miért kérdezed: borzongok-e
ha arra gondolok
megöregedtem.
Nem látod:arcom, testem |
|
 V
Amikor két kicsi karod átölel,
Szívem érted dobog s érted ver.
Mindig, amikor felnézel rám,
Látom bájos mosolyod, |
|
 V
Fürge szél játszadozik
futkározva a vizeken
Dallamok szárnyalnak,
lélektől lélekig osonnak |
|
 V
Halk zene szól.
A hold oly gyönyörű,
fényes.
Nekem világít |
|
 V
Alkony vére permetez az égen,
Szakadt gyolcsként felhő kúsz amott,
Patak fut a cserjés sűrűjében,
Kövek közt ver álmosan habot. |
|
 M
Szinte látom őket,
Szállnak ágról-ágra,
Varázsszót hintenek
A rügyező fákra, |
|
 M
Kis tákolt létra, fokra is szegényes,
mit disznóólnak támasztott az Édes,
a tyúkok járták, szálanként beosztva,
telt böggyel este, reggel botladozva, |
|
 M
S a rám hintett édes kegyelet,
mint virágot ringató lágy kikelet,
adott éltető, szenvedőn-szerető,
gyönyört ígérő, teremtő erőt. |
|
 M
Napsugár vagy fagyban mi körülvesz
Egy pillantásod elég és életre kelek |
|
 M
Szélsebesen száguld az idő,
Jó volna, ha ha eljönne Ő,
Átölelne, csókolgatna,
Talán életünk, tovább tartana! |
|
 M
Minden szerelem elmúlik,
de amíg él, illatozik.
Szerelmesem, virágszálam!
légy az enyém, ezt kívánom, |
|
 M
Halott lettem,
mert eleget éltem. |
|
 V
A Hold cinkosul kacsintott, hunyorogva
Fekszem magamat csöndben átkarolva
Szemem fénytelen tekintettel bámul a semmibe
Mellettem vetetlen, üres a franciaágy túlsó fele
|
|
 V
A szerelem nagyobb, mint a barátság
tudd meg, fiam , s több, mint a gyűlölet,
két egymással nem békülő sajátság
örökös harca, kettős bűvölet.
|
|
 V
Verset írni oly' könnyű ha ihleted segít,
Mondanivalót a mindennapokból merít
azt suttogja témát váltsál unalmas ne légy
ne vedd el egy szösszenettel olvasód kedvét!
|
|
 V
felhők mögé szédült a hold
függönyt vontak a szép szavak elé
csattogó csalogánydalt nem csatolt
a képzelethez a csend viharok előtt |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
