|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
de az ember mindig többre vágyik
óhajok cipelnek el a számig
s álmok közt fotózni a ligetet
véremből kihajol a kikelet |
|
 V
Suhantunk, avarszőnyeggel szőtt ösvényen végig
Ahol a Napsugár szerteágazó fényében kíváncsian nézi
szenvedélyes csókunk örömmámorának izzó vágyát
Levegő után kapkodva,a pillanat sejtelmes ágyán |
|
 V
Próbára tett minket az Isten,
mert Ő a Jó…
Csak rajtunk áll, mire
hajlik fülünk a tolvaj-éjben, |
|
 MM
Leszaggatom a múló idő rabláncát,
megálljt parancsolok a mának tétován,
kisimítom arcomon tegnapok ráncát,
túllépek lelkem álmokkal teli vágyán, |
|
 H
Nagyon rövid ez az élet,
utam végét taposom!
Gondolkodom, vajon lesz még
egyetlenegy tavaszom? |
|
 H
Nem elég az elég! Ősz, ünneped van ma!
Nincs ág, mely gyümölcsnek ne lenne bővében!
De ha terhe nyűgös, földre hajlik mélyen,
S tompa puffanással ér földet az alma. |
|
 MM
Helyemet nem találom, kint sétálva az ólomsúlya alatt,
Úgy vágyok arra, hogy leüljek egy petróleumlámpa fényében és
Hallgassam a reggeli kakasokat. |
|
 MM
Cseng a csengő egyre,
Bemenni kellene.
Azt mondják, nem lehet,
Ki tudja, ki lehet? |
|
 V
Szárnya szegett madár,
csapongó, bús, ernyedt gondolat.
Lenn, lenn a mélyben
elvesztve minden fonalat. |
|
 V
Bánat árnya ül szívünkön
kitépve a toll kezedből,
élet-gyertyád csonkig égett
csillag lettél fent az égen. |
|
 V
Rövidek már a nappalok,
Hűvösek az éjszakák.
A nap felhők között kóborol,
Könnyezve búcsúzik az idei nyár. |
|
 MM
Hiányzol, mert szeretlek,
S hiányzol, mert tisztellek,
S soha el nem feledlek, |
|
 MM
Egy emlék…
mely körbefogja szívemet
egy emlék…
mely melengeti lelkemet |
|
 MM
Nézegetem arcocskádat,
számolom a ráncredőt,
elmondják az életedet
mutatják jelent, s jövőt? |
|
 V
Ha meghalok én, kedvesem
ne dalolj szomorú nótát;
ne ültess rózsákat nekem,
sem árnyat adó ciprusfát:
|
|
 V
jöjjetek dísztelen fénytelen szavak –
a világ is így fest – megkopottan
az élet kályhában leégett salak –
nem világos a merre s a hogyan |
|
 V
Mikor a Hold csókot lehel a Nap arcára,
S ezüst dagályt szül hullámzó arany apálya,
Majd abban a nyugalmas pillanatban, kérlek
Szomorú múlt maradj meg csupán egy emléknek. |
|
 V
Nem tartósak, bor és rózsa napjai,
Ködös álmon túl,
Az utunk kialakul egy darabig,
Szerelem dúl!
|
|
 V
Egy órám tavasszal
Elvesztettem a kertben.
Ősszel megtaláltam,
Gereblyézés közben. |
|
 Cs
Túl a világ lármájától
itt élek csendesen.
Megéltem már sok évet,
gondolkodom,most ki vagyok, |
|
 Cs
Zöld falevelek sárgulnak,
fára kúszott vadszőlő levele piroslik,
mintha vére folyna, holtan földre omlik.
Szürke köd fedi a távolságot,
|
|
 Cs
apránként kopik a világegyetem
születéstől a halál flörtöl velem
évről évre jobban dedikált vagyok
arcomra a múlás ír autogramot |
|
 Cs
A nyeldekléstől még most sincs szavam,
a teste dús volt, mint a rúdarany,
vagy vegyes lekvár, vagy birs-csitkenye,
vagy ládalekvár volt tanult neve,
|
|
 Cs
Néma az egykori rozsdás fegyverzet,
Folydogál csendben a halk szavú Don,
Égnek merednek a bús fakeresztek,
Gránitba vésve, kik védték a hont. |
|
 Cs
Varázslatos új világok
nyitják meg így a kapuit.
Ébren vagyok? Ez már álom?
Ki tudná ezt megmondani? |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 22. szombat,
Menyhért napja van.
Holnap Bence napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
