|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
A gyermekláncfű széttárja fátyolát,
S a számat édesíti a katáng,
A lóhere összehúzza leveleit,
S a lucerna hűs virága vízcseppeket ad. |
|
 V
A szürkület szomorú
A szél vad és szabad,
Mint tengeri madarak
Szárnyaikkal csapdosnak. |
|
 M
Mozdulatlan minden,a szél sem lebben
a fák smaragdzöld ruhája fürdik
a lágyan hulló nyár-végi fényben
míg a tücskök dalukat égre küldik. |
|
 V
Ne lásd a hírt, mely szomorít!
- A természet csodás!
Legyen a napi programod
az ébren álmodás. |
|
 MM
Láncaim sírva hullnak,
kék vérük rajzol a porba,
lilára fest vizet a kútban,
vörös vérem beléjük olvad. |
|
 MM
Árnypamutot öltött az Égbolt teste,
padlizsánszín inge felhőbuggyos lett,
csillaggyúló fényeket vetít a csend,
szemérem-pőrén nyílik meg a Tertre. |
|
 MM
Fekete tincsed szemedbe
csapzottan hullt,
szél sem mozdíthatta |
|
 MM
Álmodni nem merek. Ki lehetsz kedvesem?
Szőke és kék szemű. Csacsogó, nevető,
Szívemben lüktető, testemnek éltető
Balzsama, illata, gyönyörű rózsája,
Szívemnek vágyálma.
|
|
 Gy
nem csodálkoztam,
ahogy versemből
kisétáltak
a felesleges szavak |
|
 Gy
Az elememet
ki kellene cserélni,
mert már lemerűlt. |
|
 Gy
Vén diófa csupasz ágán
gubbasztott a csóka, |
|
 MM
Tarka virág a réten,
Benne már az őszt érzem.
Álmot sző a napsugár
Nem régen múlt el a nyár.
|
|
 Gy
várlak a parton libasorban
pattan a patron áll-e még
az ősz peterdi háza roskad
emlékversnek ez is elég |
|
 MM
Néha még ráhajlasz az éjszakámra
S jajod szétzilálja párna-csendemet
Az elmúlás majd úgyis eltemet
Átadlak a hulló hervadásnak. |
|
 MM
Bárányfelhő úszik égen,
gyerek még, vihart nem okoz,
és éneke esőt nem dalol,
csendesen figyel le a földre |
|
 V
Tiszteld az embert, amíg teheted!
Főleg, hogy ha igazán szereted!
Ezt tanította nekem az apám,
szeretetet adj mindig kisbabám! |
|
 V
Mikor az arany olvad meg az éjben,
úgy ér véget a tánc lassan, csudaszépen.
Munka jön, mert felvettek egy helyre,
így hát lányok, sziasztok egy időre. |
|
.jpg) V
Ezen a csendes, késő, nyári alkonyon,
Magamba merülten állok a balkonon.
Elbűvöl, ez a beesteledő, kedves táj,
Ahogy elenyészik lassan a látóhatár.
|
|
 H
Lonc, Lonc,
Sivár konc,
Jövő nyakán kőkolonc,
Futó szél-lobonc…
|
|
 V
Mozdulat-néma csendben figyellek,
indulás-kétkedő most lelkem lába,
valaha egy létünk még integet,
de hervadón halott már hitünk fája. |
|
 V
Kinyitott a posta,
megy a csomagocska.
Feladója Kiss Mari, |
|
 V
Így múlik el az élete annak akit kihasználnak,
és Ő mint egy igavonó, lehajtott fejjel szolgálja
észre sem veszi, hogy létezik a szerelem hiánya!
|
|
 V
A mai világban sokat rohanunk,
Így gyorsabban el is fáradunk,
Változtatni kell ezen,
Ám vajon hogyan ?,
|
|
 M
Ugyanaz az emlék és ugyanaz a bátortalan kedv,
Szeretném, hogy a nyárból kezeiddel átölelj.
Lépkedek a múlton, mintha ismertelek volna,
Nem talállak a tó szomorú tükrében. |
|
 M
Egy perc: az ég nyugaton felizzott,
mintha óriás kohót csapolnának,
majd átadta a sötét honának
a Földet, s a fény pedig eloszlott. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 22. szombat,
Menyhért napja van.
Holnap Bence napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
