|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Halljátok a szerelmet?
- mint himnuszt
dalolják az emberek,
mert szeretnek;
|
|
 V
A tengeren elült már a szél is,
meztelenül állok a homokban,
s a lemenő nap gyenge sugaránál
leborulok némán homlokomra.
|
|
 V
nézd a szakállas napot –
beleöregszik az égbe…
szemeit meresztgeti
a kékszakállú télbe
|
|
 V
Felhőkbe törő
kőszikla peremén állok,
belátom az egész napfényben fürdő
gyönyörű, virágos tájat
|
|
 Gy
Értelmét vesztett
parancson töröm
halántékcsontom.
- lüktető közöny... |
|
 Gy
Lépteid fáradt, féltett kincseid romjain
Üldözött vadként rohannak tovább,
S ahogy eltűnő ifjúságod halk szava csendül,
Életed húrjain megszólal az egyetlen fohász. |
|
 Gy
Szép napunkban jöhet hó és zivatar,
nem fáj semmi mert a lélek fiatal,
maradjon is nálunk még egy ideig,
ráérünk még, nem távozunk mennyekig. |
|
 V
Nehéz lesz Őt elfeledni,
El kell tőle most búcsúzni!
Egy száll virág, amit hozok,
Én most végleg elbúcsúzok!
|
|
 V
Szeretem a tavaszt,
mikor az élet,
harsogó zölddel elborít mindent.
|
|
 Gy
Örül a szívem, benne sok száz élmény,
Boldogság-madaram csillám szárnnyal repül.
Valósággá fogant, megválaszolt kérdés
Mára már jól tudom, nem vagyok egyedül; |
|
 Gy
Én istenem, jó istenem,
segítsd tiszta lelkem.
Kérlek, hogy fohászom
meghallgatást nyerjen. |
|
 V
tépázz meg, ringass el
mint fákat a szél
s múlékony percekről
majd szemünk mesél. |
|
 V
Ripityára tört a világ éjféltájt,
Apró szilánkjai belém fúródtak,
Minden lakója segítségért kiállt
Fájdalom nyilak beléjük fúródtak.
|
|
 V
úgy szeretlek, ahogy valaha szerettem
hosszú csönd után az alkonyi neszeket,
úgy szeretlek, hogy azt hiszem,
jobban már nem szerethetlek.
|
|
 Gy
Valami ború, Valami szürkeség,
Valami törékeny érintés.
Valami fájón hajlik árnyékomba,
valami belevág húsomba,
ne, kérlek ne még!
|
|
 V
A fűzligetnél odalent találkozott velem;
Fűzek között fehér lábbal jött az én kedvesem.
Kérte, hogy könnyedén vegyem, mint levél nő a fán;
Fiatal és bolond voltam, nem értém igazán.
|
|
 V
Házam előtt a kis téren,
Nyiladoznak az akácok,
Kitárom az ablakomat,
Illatuktól lelkem szálldos! |
|
 V
Mégsem tudlak elfeledni Téged
vissza-visszatér mindig az emléked.
Bár nincs is mire emlékezni nékem
álom volt csak,mit őriz a szívem. |
|
 V
boldogságra vágysz
arra a bizonyos
egyensúlyérzetre
két lépésed között |
|
 V
kritikus:
˝ez az írás itt
amilyen hosszú,
épp olyan rövid˝ |
|
 V
Nem fújja már a májusi szél hozzánk verseidnek dallamát,
Menned kellett, számodra véget ért földi életpályád.
Szíveinkben örökké élni fogsz, mint fényes csillagok,
Odafentről tekintesz ránk, könnycseppeket morzsolok. |
|
 V
De ez csak én vagyok.
A belső börtönben nincs cellatárs...
Csak a magány mosolyog rám,
Élvezi végtelen hatalmát.
|
|
 V
Szép májusi éjszakák, szunnyad a szeretet,
fejfájás kínozza meg az embereket,
fájdalom gyötri a gyönyörű lelkeket,
szomorkás hangulat kapja a szerepet. |
|
 V
Keserű ízét
folyton-folyvást érzem,
de rájöttem
ez csak a kóstoló volt,
|
|
 Gy
Még dacol az este
vén Nap sugarával,
halkulnak a fények
csöndes alkonyatban. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 23. vasárnap,
Bence napja van.
Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
